Gyülekezetek

Az Üdvhadsereg egyház része az egyetemes keresztény egyháznak. Magyarországon jelenleg hat gyülekezetünk működik, Budapesten belül: Erzsébetvárosban, Józsefvárosban és Rákoscsabán, valamint vidéken : Debrecenben, Gyöngyösön és Miskolcon. Részletesebb információ ide kattintva érhető el.

Szociális intézmények

Istennel való kapcsolatunk meghatározza az életünket. Számunkra a hit és a cselekedet egymástól elválaszthatatlan,ezért segítünk rászoruló embereken, legyenek hajléktalanok, nélkülözők vagy krízishelyzetbe kerületek. Segítséget intézményesen adunk. Bővebbet ide kattintva tudhat meg.

Adományozás

ADOMÁNYOZÁS

 


Sokat gondolkodtunk azon mi lenne az a program a tini gyermekek számára itt a Fény Házában, ami segíti őket személyiségük fejlődésében, esti óráikban hasznos elfoglaltságot adna és örömmel töltené el őket.

Az ötlet

A veteményes kert ötlete pont ilyen programnak ígérkezett áprilisban. Az eddig még használaton kívüli telek a Fény Háza mellett, pont ennek a célnak a megvalósítására jó próba felületté vált. A tinik lelkesen álltak a dologhoz, az összes zöldségfélét, sőt már gyümölcsöst is terveztek pár perc alatt, aminek megvalósítását is nélkülem szenzációsan kifejlesztették (persze csak elméleti síkon). Kértem őket, egyelőre örüljünk, ha pár szem paradicsomot és paprikát sikerül termesztenünk a közeljövőben.

Minden kezdet nehéz...

Miután megpróbáltuk ásni a kis földterületet, rájöttünk ezt nehezebb lesz létrehoznunk, mint azt gondoltuk. Sándor munkatársunk bevetésével előkerült a csákány is, amely alkalmazásával végre sikerült lyukat ütni a kőkemény földbe. Nem fűztünk sok reményt mi felnőttek ezek után a dologhoz, sőt kishitűségből már azon gondolkodtam mégis hogyan beszéljem rá a gyerekeket valami más tevékenységre? Mert, hogy ebbe a rossz minőségű földbe úgy néz ki, minden fog teremni, ami gaz, de semmi nem, ami zöldség! A kezdeti lelkesedésem a gyerekek szorgos és energiát meg nem spóroló munkája tartotta fenn.

A munka folytatódott...

Ahogy kicsik és nagyok is felváltva locsolták hetekig a földterületet (hogy puhuljon a föld) s ahogy a fellazult földet csákányoztuk, ástuk, lapátoltuk valahogy visszajött a reményem is.” Ugye Isten nem hagyja cserben ezeket a lelkes gyermekszíveket?„Teltek a termés nélküli lassú hetek hónapok, miközben felváltva vagy éppen csoportosan indultak sötétedéskor a gyermekek kannával és slaggal, cipővel vagy a nélkül, boldogan vagy éppen fáradtan ki a hátsó telekre, öntözni az várva várt lecsóba valót. És eljött a nap…, amikor rohantunk ki a jó hír hallatán, „ megjelent a zöld gumó a száron”! Óriási öröm volt, pedig még messze csak félúton jártunk, ami a jövőbeli édes termést illette.

És akkor eljött a Június hónap. Hol tűzött a nap, hol óriási jégeső ostromolt minket az esti órákban. Első gondolatom a nagy viharban nem is az ajtók és ablakok zárása volt, hanem a félelem, hogy „itt a vége” „ennyi volt a kiskertünk” „mégis mit mondjak a gyermekeknek majd?” És lám, a kertecskét nem irtotta ki sem a szárazság, és még a jég sem pusztította el. Úgy belelkesültünk, hogy faágakkal megkaróztuk az összes tő paradicsom és paprikát, s miután Istennek hálát adtunk a megtartásért, a szárak az egekbe kezdtek szökkenni, s nem győztük őket locsolni, hajnalban és este is.

Az örömteli eredmény

Norbert önkéntes munkatársunk és az anyukák segítségével a két méteres karók váltották fel a már töredező faágakat a nagyra nőtt palánták mellett. Júliusra a zöld paradicsomtermésből piros lett, a sárga és narancsszínű paprikák meg dagadtan mosolyogtak a gyerekekre.” egyre csak azon gondolkodtam, „hát ez a sok jó meg hogyan lehetséges mind ebből a rossz földből?” A válasz mára már egyértelmű! A rossz talaj sem akadály az Istennek, hogy valami nagyszerűt alkosson, s ezzel ismét megmutatta nekünk hatalmas nagyságát és gondoskodását valamint jóságát felénk. Hálás szívvel tekintek a termésre, ahogy már a lecsót kóstolgatom, és annál boldogabb vagyok, hogy végignézhetem, ahogy a legkisebbek is majszolják a koktélparadicsomot, amit a nagyobb testvéreik termesztettek életükben először, nagy munkával, kitartással és szeretettel.


írta: Pesti Anna

Lelki útravaló - Kinek,mikor

 

Gondolatok a Lukács evangéliuma 12 rész 40 verse alapján

Az utolsó időket éljük halljuk és olvassuk sokszor. A férjem azonban mindig azt mondja, mi lenne, ha számodra ma van az utolsó idő, ma hív haza Jézus, vagyis meghalsz? Vajon fel vagyunk készülve a találkozásra?  Vagy csak azt mondogatjuk, hogy: „Ó, nem! Még ez sem, meg az sem következett be! Ma még nem jöhet vissza az Úr Jézus!”

Nem ismerjük a napjaink számát. Talán a régiek éltek helyesen, akik minden nap úgy feküdtek le, mintha aznap éjszaka jött volna vissza Jézus.

Vajon mi sohasem fekszünk le haraggal a szívünkben?

Vagy minden nap végén el van rendezve minden az életünkben és nem baj, ha reggel már nem itt a földön ébredünk föl?

Várjuk, várjuk az elragadtatást, de azzal is számolnunk kell, hogy bármelyikünknél korábban következhet be, mint a többieknél, hogy: találkozik a Megváltójával.

 

Ezért „ Ti is legyetek készek…” Lk 12:40

 

Cséki Győzőné

ADOMÁNYOZÁS

Írjon nekünk