Az Üdvhadsereg története Az Üdvhadsereget 1865-ben Angliában alapította William Booth, aki szilárdan hitte, hogy keresztyén szolgálatának szerves része a szociális igazságtalanság és nyomorúság ellen vívott harc. Fiatalemberként zálogkölcsönzőben dolgozott, ahol megismerte a mindennapi létfenntartásért küzdők kilátástalan életét, az ipari forradalom következményeként megjelenő városi munkásság tömeges méretű elszegényedését. Catherine Mumforddal kötött házasságában erős spirituális közösséget alakítottak ki egymással. Mielőtt feleségével megérkezett Londonba, hivatástudattól vezérelve - mint metodista lelkész - prédikációs körutakat szervezett az Egyesült Királyságban. 1865 júniusában London külvárosi negyedében járva Booth felfigyelt néhány keresztyén utcai evangélista szolgálatára. Bűntudatot érzett amiatt, hogy nem tesz meg minden tőle telhetőt a nyomorgó munkásosztály testi-lelki felemelkedéséért. Elkötelezve magát egy kis evangelizáló csoporttal, elindította „hadjáratát” a nyomornegyedben. William Booth megtalálta Istentől rendelt küldetését. Prédikációs és szociális munkája érdekében létrehozta a Kelet-London Keresztyén Missziót, melynek nevét az 1878-ban tartott évi konferenciájukon Üdvhadseregre („The Salvation Army”) változtatták. Az új kezdeményezés katonai terminológiát és egyenruházatot használt a bűnnel szembeni hadviselésben. Mozgalmuk a társadalom megvetésével szembeszállva látványosan növekedett. Booth felismerte, hogy nem elég csupán prédikálni az embereknek, ha azok éhesek és betegek. Népkonyhákat, hajléktalan szállókat, szociális foglalkoztatókat kezdett üzemeltetni, mezőgazdasági tanfolyamokat indított. Felszólította a gyártulajdonosokat emberibb munkakörülmények kialakítására, egészségügyi programjaival a korszerűbb ipari munkaviszonyok megteremtéséért küzdött. Napjainkban Az Üdvhadsereg több mint 100 ezer alkalmazottal a világ 118 országában nyújt naponként testi-lelki segítséget minden rászorulónak.

ADOMÁNYOZÁS