avagy KARÁCSONYI ÁLOM-MŰSZAK a Fény Házában

avagy KARÁCSONYI ÁLOM-MŰSZAK a Fény Házában

 

- ... neeee, az nem lesz jó, mert azzal nem lesz piros a széle. – Szökik ki a hang a konyhai tolóajtó hajszálvékony nyílásán keresztül. 

  • Vedd ki! Ha nem veszed ki, tudod mi lesz? Huhú. Ezt mi vállaltuk el. Nem. Én azt mondom, most vegyük ki. Tudod, milyen ciki lesz ez ennyi ember előtt? Te, én akkor tuti nem megyek vacsorára! Nem fogsz engem ott látni. Meg senki sem.

 

És a hang elillant. Mint amikor az ágyú durranása után, amelynek irtózatos hangja volt, hírtelen döbbenetes csend ül rá a levegőre.

Tekintélyes volt, egy ideig legalábbis .

 

 

 

 

 

  • Jó, én hallak – lehetett hallani –, de mit csináljak ezek után. Máshogy nem megy. Most mit csináljunk? Ha kivesszük, akkor nem jön be a meglepetés, ami miatt ezt az egész vacsorakészítést elvállaltuk. És nem lesz olyan az íze, amilyet szerettünk volna. Ahogy akartuk.
  • Hát jó, tudod mit? Kérlek szépen, fejezd be itt nekem ezt az aggodalmaskodást, és ülj le ide. Ha tudsz, maradj csendben, és bízd rám ezt az egészet.
  • Mi ez az új szó, hogy aggodalmaskodás? Amióta istentiszteletekre jársz, olyan szavakat használsz, amiket eddig még nem szoktál. Egyébként pedig mit jelent az a szó? Ez az aggodóskodás.

 

 

  • Az aggodalmaskodásra gondolsz?
  • Igen, arra.
  • Azt, amit most is csinálsz. Hogy feleslegesen félsz attól, hogy a csirke nem fog szépen megsülni, mert nem vagy ott. Pedig a sütő és a fűszerek, minden tőlük telhetőt megtesznek. És természetüknél fogva tudják a dolgukat. Nem kell ahhoz ott őrt álljál, és félpercenként jajjgatni. Bízd a dolgokat a sütőre, meg a fűszerekre. Érted?
  • Asszem igen! Most már igen. De te is hallod ezt a hangot?
  • Igen. Ó ne, ez a tűzrisztó odaégett a csir...
  • Na? Most már aggodalmaskodhatok?
  • Igen. De most inkább fussunk, mert...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a hang, amely  félbehagyatta a sütést, meg a beszélgetést igazából egy ébresztőóra hangja volt, ami az ügyeletes munkatárs álmát szakította meg karácsony napjának reggelén. 

 

És az első reggeli feladatom az volt, hogy kivegyem a csirkét a fagyasztóból. De én sem aggodalmaskodok, mert előbb utóbb elkészül a vacsora, és ha az édesanyákra bízom az elkészítését, akkor biztos, hogy a legjobb kezekben vannak...

 

 

Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!


Zsoltárok könyve 43: 5