2016. december 10. Sajókazán, a Sólyom telepen- ahol 1500 fős roma közösség él,- nyitottuk meg új imaházunkat.
2015 szeptemberében érkezett megkeresés a Sajókazai Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetőjétől Miskolci gyülekezetünk (az üdvhadseregben hadosztály) vezetőihez, hogy indítsanak az ott élő roma közösség számára foglalkozásokat.
A Sólyom telepen 1500 fős roma közösség él, vezetőjük fontosnak tartotta, hogy legyen lehetőségük helyben is lelki táplálékot kapni.
A Cigány közösség irodájában kezdtük el az istentiszteleteket és a gyermekeknek bibliaórát tartani. Már az első alkalmakon hatalmas volt az érdeklődés és a kis terem perceken belül megtelt. Göröngyösen indultak a gyerekeknek a bibliaórák, eltelt négy hónap is mire a fiatalok „csendben” helyüket elfoglalva figyelni tudtak, a felolvasott történetekre, dicsőítésre.
A misszió szépen haladt, egyre több emberrel sikerült személyes kapcsolatot teremteni, a közösség szépen fejlődött.
2016 Április 11-én sátrat állítottunk Sajókazán, a Sólyom telep legelőjén, egy svájci fiatalokból álló önkéntes csapattal megerősítve. Az istentiszteleteket látogatók közül többek segítségére naponta számíthattunk, 96% a község iskolaköteles diákjainak roma származású, zöme csak késő délután érkeztet meg a sátorhoz ahol a svájci fiatalok kreatív foglakozásokkal, bibliatanításokkal, szabadtéri játékokkal fogadták.
Naponta 10-től 18 –ig a jó időnek köszönhetően kint voltunk a telepen. Örültünk annak, hogy nagyon befogadó közösségbe érkeztünk, nem csak azzal mutatták meg a fiatalok, hogy szolgálnak feléjük, hanem kétkezi munkával is. Két konténert rendeltünk a telepre és elkezdték egy rövid megbeszélés után a szemetet gyűjteni. Furán nézték eleinte őket a lakosok, de hamar elkezdtek segíteni, eleinte a fiatal lányoktól vették el a hatalmas szemeteszsákokat a fiatalok és cipelték helyettük a konténerbe, majd a tinédzser fiúktól a jól megrakott talicskát a férfiak. Naponta tisztult a telep, szemmel látható volt, hogy ők azután is takarították az utcákat, mivel még kellett hozatnunk egy konténert. A svájci ifjak segítettek továbbá az egyik ház szobájának kifestésében is, talán a legnagyobb kihívást a rögtönzött fodrász sátorban tapasztaltak a bátor " fodrászaink", de a képeken is láthatjátok, hogy elégedettem, mosolyogva fogadta mindenki a törődést.
Célunk, egy új, szabad szemlélet kialakítása, melyet mi Isten erejével tudunk csak elképzelni. Az emberek élete lassan kezdett a telepen megváltozni. Felismerték, hogy mi a probléma az eddigi életükkel, és azt, hogy a változást önmagukban kell elkezdeniük.
A nyáron ünnepeltünk házasságkötést is, amely szintén egy megtérés következménye volt. Egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy a kis közösségi szoba nem elegendő arra, hogy minden érdeklődő el tudjon férni benne. Ezért a szükséget felismerve keresni kezdtünk egy olyan épületet a telepen, amely alkalmas lehet, a kibontakozó gyülekezeti munka helyszíneként.
Így találtunk rá a Bányász utca 72. számú házra, melyet nagy lelkesedéssel kezdtünk alkalmassá tenni a feladatra. Ismét érkezett segítség a svájci testvérektől és a helyiek is lelkesen vették ki a részüket a felújításból.
2016. december 10-én elérkezett a megnyitás napja. Az igei üzenetet Bernhard Wittwer őrnagy, a magyarországi üdvhadsereg vezetője tolmácsolta. Gondolataiból az alábbiakban olvashatunk.
„Az, hogy ma megnyitunk, a Sajókazai Üdvhadsereg Imaházát jó dolog, ha arra is gondolunk, hogyan kezdődött ez a történet, hogy itt Sajókazán most lesz egy nyitott Üdvhadseregi Imaház. Azonban, ez nem csak tavaly szeptemberben kezdődött. A kezdés igazából akkor ott, Betlehemben volt, amikor valaki kinyitotta az istállóját Máriának és Józsefnek, hogy ott megszülethessen az Isten Fia, Jézus. Azért az istállót nyitotta ki, mert máshol nem volt hely és így minden más ajtó zárva maradt számukra. Ez már 2016 évvel ezelőtt volt, de pont azért ünnepelhetünk ma, még ma is!
Én sokkal jobban szeretem nyitni az ajtót, mint zárni. Ha bezárunk egy ajtót, ha nem lehet kinyitni, nem jól érzés, mert kint kell állni, mert nem vagyunk bent. Sokszor lehet tapasztalni, hogy az emberek nem csak a ház ajtaját de a szív ajtaját is bezárják mások előtt. Szerintem ezt már mindenki megtapasztalta a saját életében, lehet már többször is.
Jézus is tapasztalta ezt. Először, ott Betlehemben, pár pillanatra a születés előtt. De utána mindig újra és újra. Voltak, akik nem akartak Vele lenni és nem hívták Jézust. De ez azóta is megmaradt a mai napig, hogy nem engedik be Jézust a saját életükbe. Nem, mint megváltót, nem, mint megmentőt, de még mint barátot sem.
Jézus pedig a szíved előtt áll és zörget a szíved ajtaján. Ezt olvasunk a Jelenések könyve 3, 20: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”
Jézus szól hozzád, ha kinyitod a szíved, akkor tud az életbe jönni, akkor együtt vacsorázhatsz vele. A vacsora szó egy jelkép itt, egy szó, amely megmutatja nekünk, amit Jézus szeretne. Amikor együtt vacsorázunk valakivel, kapcsolatban vagyunk vele, együtt könnyebb van az élet, ott van beszélgetés, ott van barátság. Igen, így van ezzel Jézus. Neki nem az számít, milyen a tudásod, ki vagy te, hol laksz, milyen állapotban élsz. Neki csak az számít, hogy tudjon veled lenni, veled kapcsolatban lenni és veled együtt menni az életen át.”
Az eseményen készült teljes fényképalbumot a Facebook oldalunkon megtekintheti ITT
