Hazánkban 1924-ben külföldi tisztek segítségével bontott zászlót az Üdvhadsereg, elsőként Budapesten. A háborútól meggyötört és megcsonkított Magyarországon ekkor hatalmas volt a munkanélküliség, a nyomor, a kétségbeesés. Sok férfi keresett vigaszt az alkoholban, sok nő kereste kenyerét az utcán, s nem kevesen kerestek kiutat az öngyilkosságban. Nagy szükség volt tehát az Üdvhadsereg lélekmentő és nyomorenyhítő munkájára, amely hamarosan több városunkban is szárba szökkent és kivirágzott. Munkájuk nyomán 1945-ig szerte az országban harminc segítő központ jött létre, amelyekben lelki és testi nyomorra egyaránt gyógyírt kaphattak azok, akik segítséget kértek. Gyülekezetei és szociális intézményei számtalan szerencsétlen embernek nyújtottak vigaszt és segítséget a II. világháború évei alatt és után is. Mivel azonban az Üdvhadsereg a kommunista kormány alatt is aktívan folytatta evangelizációs munkáját, a politikai hatalom hamarosan nemkívánatosnak minősítette, minden vagyonától megfosztotta és 1949-ben betiltotta működését. Ám nem hiába imádkoztak és reménykedtek évtizedeken át: 1990-ben, a rendszerváltást követően az Üdvhadsereg újraindíthatta munkáját hazánkban. 1990-ben kezdte újra szociális tevékenységét a szervezet, mellyel egy időben a kormány visszaszolgáltatta az Üdvhadseregnek a Dobozi utcai férfiotthon épületét, amelyet 1920-as években építettek, hogy az elesetteknek otthont biztosítsanak. A svájci Üdvhadsereg felügyelte az újraszervezést és svájci lelkipásztorok is megérkeztek Budapestre. [nggallery id=2]
Az első Üdvhadsereg gyülekezet a VI. kerületben, Bajnok u. 25. szám alatt jött létre, majd ezt követően újabbak a XVII. és a VIII. kerületekben is. 1994-ben az Üdvhadsereg bővítve szociális tevékenységét anyaotthont nyitott bántalmazott nők és gyermekeik részére, majd három évvel később egy rehabilitációs női otthon is létrejött. 2001-ben új gyülekezeti ház nyílt a VIII. kerületben, majd az első magyar tiszti iskola. 2006-ban Gyöngyösön is új gyülekezet jött létre. Napjainkra több száz támogató tagja van.
