Mivel életem „félidején” túl vagyok, néha vissza-visszapillantgatok. Nem kínoz az önvád a sok elrontott dolog miatt, nem is keresek vétkeseket, cinkosokat a mellékvágányok miatt. Talán csak úgy összehasonlítási alapnak használom a múltat. Akarva-akaratlanul rá kellett döbbennem, hogy vannak jó gyermekkori élményeim, felnőttkori bukdácsolásaim, amik olykor elbukásokká váltak, de szép emlékeim is. Akárhogy is váltogatták egymást ezek az események, mindenképpen hasznosakká váltak.
Bárki bármilyen szerepet töltött be az életemben, megköszönöm Istennek, hogy olyan volt, amilyen, mert én soha nem lehettem volna azzá, aki vagyok most. Talán az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy nem ismertem meg Őt előbb. Mivel mindennek rendelt ideje van, szerintem nem késtem le így se semmiről. Sőt mióta az Úristen munkatársául választott és Jézus lett a legjobb, legközelebbi barátom, azóta élek igazán. Több mint 10 éve történt balesetem óta tudok minden reggel hálával felkelni, hogy kaptam újabb lehetőséget, hogy szebbé tegyem a világot körülöttem. Komoly kihívás, olykor embert próbáló feladat, de jön annyi segítség föntről, hogy sikerül megbirkózni vele. Nagyon sok reményvesztett emberrel találkozom naponta, akiket meg kell győznöm arról, hogy mégis szép az élet. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy elforgácsolják az életüket a szállásuk és a nappali melegedő között. Mivel minden szombaton nyitva tartunk, ezen a napon délutánonként közösségi programot szerveztem nekik. Megnézünk egy filmet, majd mindenki a mondanivalóját átültetheti a saját életére és elmondhatja. Természetesen azokat az érzéseket, gondolatokat, amik a film kapcsán felbukkantak bennük, szintén megoszthatják. Egyik szombaton „A jövő kezdete” című filmet néztük meg és elmondhatom, hogy nem egyedül sírtam rajta. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a közhiedelemmel ellentétben, ezek az emberek nem érzelmi fakírok, még ha néha zord külsejük ezt is sugallja, hanem átlagos értelemmel és érzékeny, sebzett érzelmi belsővel rendelkeznek. A film lényege egy mondatban: tégy jót valakivel és az adja tovább. Félreértés ne essék, nem vissza kell adni, hanem tovább! A film végén a főszereplő kisfiú miközben valakin segíteni akar, leszúrják és meghal. A mi Urunk, Jézus Krisztus nem ugyanezt tette? Az Atyától kapott jót továbbadta nekünk, majd belehalt, kivégezték. Én már elkezdtem tenni a jót, nem várva érte semmit, mégis kapok egy-egy mosolyt, kedves szót, ami valóban boldoggá tesz engem. Az a baj sokaknál, hogy üzleti alapra helyezik a segítségüket, jó tetteiket. Valamit valamiért. Nekem egyszer azt tanácsolta valaki, hogy ne várjak el senkitől semmit, mert igen sokat fogok csalódni. Nos, megfogadtam a tanácsot, és ha bármit is kapok, az öröm és ajándék. Örülök, hogy nem tárgyiasított ajándékok ezek, mert kicsi az otthonom és ennyi ajándék nem férne el nálam.
Örülök ezeknek az embereknek, mert nem kell keresnem, hogy kivel tehetek valami jót, ők helyben vannak. Most már csak az a kérdés, hogy ők továbbadják-e? Ha igen, nem kell Karácsonyig várniuk, mert nap, mint nap örömük lesz az újabb és újabb ajándékokban.
Újlakiné Rózsi
