Lelki útravaló - Kinek,mikor

 

Gondolatok a Lukács evangéliuma 12 rész 40 verse alapján

Az utolsó időket éljük halljuk és olvassuk sokszor. A férjem azonban mindig azt mondja, mi lenne, ha számodra ma van az utolsó idő, ma hív haza Jézus, vagyis meghalsz? Vajon fel vagyunk készülve a találkozásra?  Vagy csak azt mondogatjuk, hogy: „Ó, nem! Még ez sem, meg az sem következett be! Ma még nem jöhet vissza az Úr Jézus!”

Nem ismerjük a napjaink számát. Talán a régiek éltek helyesen, akik minden nap úgy feküdtek le, mintha aznap éjszaka jött volna vissza Jézus.

Vajon mi sohasem fekszünk le haraggal a szívünkben?

Vagy minden nap végén el van rendezve minden az életünkben és nem baj, ha reggel már nem itt a földön ébredünk föl?

Várjuk, várjuk az elragadtatást, de azzal is számolnunk kell, hogy bármelyikünknél korábban következhet be, mint a többieknél, hogy: találkozik a Megváltójával.

 

Ezért „ Ti is legyetek készek…” Lk 12:40

 

Cséki Győzőné

Pünkösd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit jelent önnek a pünkösd? Ez egy hosszú hétvége, sok finom étellel, szórákozási lehetőséggel vagy egy kis utazásra lehetőség? Jó, ha tudunk pihenni, felfrissíteni magunkat, új erőt tankolni, számunkra kedves embereinkkel együtt lenni?

 

Biztosan ez is fontos, de az embereknek nem csak testileg kell a felfrissülés, hanem lelkileg is. Pünkösd azt jelenti, hogy Isten a földre küldte a Szent Lelkét, a segítőt. Neki csodálatos feladatai vannak, ő áltála jön Isten szeretete a szívünkbe.

Ő az, aki megeleveníti a lelkünket.

A lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. A jót őrzi meg bennünk. Ő erősíti a belső embert és ő adja a belső szabadságot. Mind ezt és még sok mást a Szentlélek áltál kaphatunk. És mindezt ingyen? Így van, csak egy valamire van szükségünk , Jézusra aki áltál beköltözik a Szentlélek a szívünkbe.

 

Kívánjuk, hogy ez a pünkösd különleges idő legyen önnek, nem csak kívül, hanem szívükben és lelkükben is.

Regina Wittwer

Ünnepeljük a feltámadt Krisztus dicsőségét !

 

„Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

 

Világszerte húsvét reggelén összegyűl sok keresztény reggeli istentiszteleteken és hangosan hirdeti, hogy „Krisztus Feltámadott!”.

 

Mily nagy jelentőségű ünnep Húsvét mindnyájunknak. Azzal, hogy Isten feltámasztotta Krisztust megtörte a bűn erejét és minket szabaddá tett. Isten Krisztus feltámasztásával megalapozta az örök élet reménységét mindannyiunknak.

 

Robi én Bill Wolaver „Tedd imádatát Fenségessé” c. énekének refrénje ezt mondja: „Kiálts, az Úrhoz örömmel teljes föld, énekelj dicséretet szent nevének. Mondd hangosan csodálatos érdemeit, hirdesd igazságát. Dicsőség, tisztesség és áldás és erő legyen az Úrnak, tegyük imádatát dicsőségessé.”

 

Ahogy ünnepeljük a feltámadt Krisztus dicsőségét, szívünk telve van dicsőítéssel, új betekintést nyerünk Isten örök céljának szabadulás tevének megértésében a világ számára.

 

Sok ember számára a vallás nem más mint filozófia, valami amit csak különleges alkalmakkor vagy egy adott környezetben teszünk, sajnos nincs hatással arra, ahogy élünk és cselekszünk. Sajnos, könnyedén szem elől téveszthetjük, az életet megváltoztató húsvéti üzenetet. Ez nem egy filozófia vagy vallás, hanem személyes kapcsolat Istennel, amelyet Jézus kereszten való áldozata tette lehetővé.

 

Pál a Kolossébeliekhez ezt írja: 

„Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”

 

Kapcsolatunk Krisztussal és az Ő életével bennünk lehetővé teszi, hogy más nézőpontból szemléljük meg dolgokat. Krisztus került életünk középpontjára. Ez sokkal többet jelent, mint rituálékat figyelni vagy lelki tudományokat. A világi dolgokat más szempontokból szemléljük, és ez alapjában megváltoztatja a gondolkodásunkat és cselekedeteinket.

 

Itt, Pál a hétköznapi dolgokkal foglalkozik, leírja, hogy hogyan éljenek azok a férfiak és nők, akik megtértek Istenhez. Ahogyan a lelki szemeink megnyíltak, egyre mélyebben értjük meg Isten örök céljait és a hiten keresztül igazán meg tudjuk tapasztalni a dicsőséget a sötétségen és a kétségbeesésen túl.

A hit tekintetén keresztül értjük meg mélyebben Isten megváltó tervét, ahogyan azt az evangélium írja: ’Isten annyira szerette a világot, hogy odaadta az egyetlen fiát érte, hogy aki hisz benne nem vesz el, de örökké él. Nem azért küldte Isten a fiát erre a világra, hogy kárhozatra ítélje, hanem hogy megmentse általa. Aki hisz benne nem kárhozik el, de aki nem hisz benne már el is kárhozott, mert nem hitt Isten nevében, s az egyetlen fiában’.

 

 Sajnos ebben a világban megtapasztalunk bánatot, a hit elvesztését, s kétségbeesést. Bár ez nem lenne szabad, hogy keresztényi norma legyen.

Néha mi is, mint Mária, rossz irányba tekintünk: ’Az Angyal mondta neki: „Miért keresed az élőt a halottak között?”’

 

 Nem keressük-e néha az Urat ott, ahol nincsen? Mi mindannyian tudjuk, hogy milyen, ha a törődés és az aggodalom miatt leterheltek és nyomasztottak vagyunk, s nem mindig érezzük, hogy Jézus velünk van!

 Mi vagyunk, vagy nekünk kellene lennünk azoknak, akik hirdetik a megváltás evangéliumát Mi magunk vagyunk a Megváltottak, az emberek, akik megtapasztalták a feltámadott Krisztussal való személyes találkozás az életet adó változást. Emberek akik megtapasztalják erejét és jelenlétét a feltámadott Krisztusnak az életünkben!

 

Egy győztes csapat tagjai vagyunk! Hiszed ? Arra vagyunk elhívva, hogy a győzelem emberei legyünk, nem a kétségbeesésé. Krisztus halála a kereszten és a feltámadása az első Húsvét reggelen megtörte, egyszer s mindörökké, a bűn hatalmát és uralkodását. Krisztus halála megtörte a halál és a sötétség láncát.

 

 Ez ma is igaz, nem számít, hogy mit látunk és tapasztalunk a világban. Arra vagyunk elhívva, hogy megtapasztaljuk magunknak a Feltámadás erejét és győzelmét a mindennapi életünkben.

 Emeljük hát fel a fejünket és éljünk úgy, mint akik nap, mint nap megtapasztalják a győzelmet, melyet a Kálvárián kaptunk.

 

André Cox tábornok

az Üdvhadsereg világvezetője

 

Az üzenet a Blogon is olvasható: ITT

 

A Tábornok angol nyelvű üzenete itt meghallgatható:

 

https://i.ytimg.com/vi/Ff4ShxCce7s/0.jpg); background-position: center; background-repeat: no-repeat; height: 266px; width: 320px; " data-original-id="BLOGGER_object_0" id="BLOGGER_object_0" data-cke-saved-src="https://img2.blogblog.com/img/video_object.png" src="https://img2.blogblog.com/img/video_object.png" style="background-color: rgb(178, 178, 178); background-image: url(">

Nincs senkiben nagyobb szeretet...

 

 „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; az pedig tudjátok, hogy embergyilkosnak, nincs örök élete. Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”

1 János 3, 14-17

 

Nagypénteki gondolatokat az BLOG linkjén ITT olvashat.

Hozsánna- gondolatok Virágvasárnap

 

"Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak :

"Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!"

Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: "Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve."

János evangéliuma 12:12-15

 

Virágvasárnap kapcsán született gondolatokat blogunkban  IDE  kattintva olvashatja.

Isten igérete

 

János 1 levele 14:1-3

 

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez az igerész is azt mutatja nekünk, hogy Jézus ígéreteire, beszédére kell támaszkodnunk  a mostani időben is.

Ebben az ígéretben egészen biztosnak kell lenni Isten minden gyermekének, mert eljön az az idő amikor szükségünk lesz minden reménységre és bátorításra amit valaha kaptunk Istentől.

 

Lesz olyan helyzet mindannyiunk életében amikor az ellenségünk meg akar fosztani minden erősségünktől, a hitünktől és el akarja lopni a szívünkből a bizonyosságot, ami a megváltással, bűnbocsánattal, kegyelemmel fiúságunkkal és helyünkkel a mennyországban kapcsolatos.

 

Ezért nem szabad tudatlanságban, sötétségben lennünk, amit pedig nem értünk most, nem biztos,hogy később sem fogjuk, ne adjuk fel a reményt, ne mondjunk le róla!

Hiszem és tapasztalom, hogy eltelik egy bizonyos idő, birtokomba jut olyan információ amit korábban nem tudtam és máris „össze áll a kép”, ha Isten Lelke felfedi és enged belátni. (Filippi 3,15-16 alapján).

 

Cséki Győző kapitány

Adventi gondolatok

Advent: várakozás, csendesség, egymásra figyelés.

 

Mit jelentenek ma 2015 ünnepi készülődésben számunkra ezek a szavak?

 

„Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” Sámuel 1 könyve 16: 7b

 

Hamarosan itt az ünnepi hajrá, lassan elragad minket a forgatag. Színes fények, hömpölygő tömeg, egyre több a külső inger és elvárás, még is nagyon fontos figyelnünk a halk szóra:
„Vigyázz magadra, csendesedj el!” Eljut hozzánk a hang?

  
Minden fölött nincs hatalmunk, gyakran az események nem a mi irányításunk alatt vannak, azonban van, amiről mi dönthetünk és hallgathatunk a tanácsra:
„Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre! Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban!”


Kell egy-egy este a családdal, barátokkal...
Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...
Kell egy kis béke bentre!

 

Igen, minden embernek van gondja, baja, de legalább most szakítsunk egy kis időt arra, hogy figyeljünk jobban egymásra. A kedvesség, egy mosoly, egy jó tanács gyógyít, erőt ad annak is, aki mondja és annak is, aki hallja.

Próbáljuk ki: sokkal izgalmasabban fest a világ, ha nem csak arra figyelünk, ami a szemünk előtt van, hanem arra is, ami nem látható.

 

Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, túl sokat tudnunk és még is nagyon keveset, azokról, akik hozzánk tartoznak, akik „ránk vannak bízva”. Ne engedjük, hogy a dolgok értelme vesszen el, ami miatt érdemes küzdeni!

 

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra és élményre, az örömre és a bánatra egyaránt. Ha nem tesszük, egyszer csak arra ébredünk egy nap, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, de nincs velünk. De, ha nem veszítjük el a ráfigyelés képességét, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, együtt megyünk tovább egymást megerősítve.

 

Legyen hát ez a néhány hét csönddel, meghallgatással, figyelemmel és örömmel teli.

 

admin

 

 

Istennek terve van veled!

János 15, 5

 

5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”      

 

                                                                                                                               

Jézus szőlővessző példázatában egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmünket. Még pedig arra, hogy, amiképpen a szőlő azért lett teremtve, hogy gyümölcsöt teremjen úgy mi emberek is céllal élünk itt a földön. Van egy feladat, amit Isten személyesen ránk akar bízni. Ez azért is fontos, mert lehet, hogy sokszor azt gondoljuk vagy érezzük, hogy semmire nem vagyunk jók, de ez nem így van. Istennek terve van az életünkkel! Érdekes azt is megfigyelni a példázatból, hogy az Úr Jézus nem véletlenül a szőlőhöz hasonlítja az életünket, és mondjuk nem egy óriási Libanoni cédrushoz. A különbség a kettő között, hogy a Libanoni cédrus évszázadokon át növekszik, míg a szőlővessző csupán egynyári növény. Ez azt jelenti, hogy e-rövid idő alatt kell neki gyümölcsöt teremnie vagy is élettartalma igen rövid. Igen hasonló a mi életünkhöz, mivel gyengék, és törékenyek vagyunk, mint egy szőlővessző. Csodálatos a példázatban azt látni, hogy Isten a szőlőt céllal teremtette, ami nem más, mint a gyümölcs termés! Hát akkor az emberrel nem így lenne? Sőt annál inkább! Nem az számít, hogy mi mit gondolunk magunkról, vagy a környezetünk mit mond rólunk, hanem, hogy az Istennek mi a terve velünk!

 

11Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Jeremiás 29, 11.

 

Benedek Zoltán

 

Szeresd magadat, hogy másokat is tudj szeretni!

Igehely: Ézsaiás 53,4

„Mivel drága vagy nekem, kedves és értékes, s mert nagyon szeretlek, hát népeket adok érted, s életedért cserébe nemzeteket.”

            Ha nem vagy képes magadat szeretni, képtelen leszel másokat értékelni. Csak akkor vagyunk képesek mások felé nyitott szívvel és őszinte szeretettel szolgálni, ha mi magunkkal rendben vagyunk.

 Isten drágának és becsesnek tart bennünket. Tehát, ami Isten számára becses, az értékes és fontos.

A gonosz elvonja a figyelmünket más emberekről, és tele pakolja az elménket vádló, gonosz gondolatokkal, melyekkel próbál bennünket bepiszkolni saját magunk előtt. Így sokszor észre se vesszük, hogy már sokkal többet foglalkozunk saját gyengeségeinkkel, mint mások lelki üdvösségével.

            Engedd, hogy Isten szeretete teljesen átjárjon, és ne felejtsd el, hogy értékes, becses és fontos vagy.

Add ezt tovább másoknak is!

Benedekné Cséki Annabella

Bounless Határtalanul 2. hét

 

2. hét ( 2015  január 12 napjával kezdődő hétre)    

 

Máté 6 – Jézus még több tanítást ad, beleértve azt, hogyan imádkozzunk és rangsoroljuk a dolgokat az életben

  • Az adakozásod a rászorultak felé azért történik, hogy ezzel kivívd mások elismerését, vagy Isten iránti szeretetedből ered?
  • Mi az imádság? Kinek van joga imádkozni? Az imának bizonyos hosszúságúnak kell lennie? Hangosan kell mondani? Bizonyos időben imádkozhatunk csak?

Máté 7 – A megfelelő ítélőképesség szükségessége és ennek gyakorlati tanítása

  • Fennáll-e annak a veszélye, hogy másokat a cselekedeteik alapján ítélünk meg, míg magunkat a saját indítékaink szerint?
  • Miért hasonlítja össze a „keskeny” utat a romlásba vezető úttal Jézus? Miről szól a 13 - 14 versekben található igeszakasz?
  • Ha Jézus a kőszikla, mit jelképezhet a homok, az eső és a szél?

Máté 8 – Jézus gyógyító ereje és példák a természetfölötti erőre

  • Milyen módon volt a százados hite nagyobb a többiekénél?
  • Ez a fejezet megjeleníti Jézus gyógyító erejét, erejét a természetes és a természetfölötti dogokban. Létezett- e azóta valaki, aki hasonló erővel bírt?
  • Képzeljünk el valakit, aki ma isteni erővel bír. Milyen bizonyítékokkal kellene rendelkeznie? sokban különbözne Jézus idején tapasztaltaktól?

Máté 9 – Még több gyógyítás és kérdés

  • Miért vádolták Jézust istenkáromlással?
  • Jézus életre kelti a halott lányt, meggyógyítja a vakot és a némát. El tudjátok képzelni milyen hatással lehetett ez azokra, akik tudomást szereztek róla?

Máté 10 – a tizenkét tanítvány elnevezése és evangélizáló misszióba való kiküldetése

  • A 32- 33 versekben található igeszakasz a mai keresztények számára kihívást jelent vagy vigasztalást?

Kihívás a gyermekeknek – Az Úr imája – Máté 6:5-15

Gondoljátok, végig hogyan tennétek személyessé az Úr imáját ezeknek a mondatoknak a befejezésével:

  • Dicsőítelek és tisztellek Uram, mert…….
  • Segíts Uram, hogy másokkal……………
  • Köszönöm,hogy…….
  • Sajnálom,hogy…………………
  • Segíts megbocsájtani, hogy………………………………….

Határtalanul áhitat 1 hét

1. hét (Január 5-től kezdődően)    

 

        Máté 1 – Az ősi zsidó messiások származástáblázata

  • Mit gondolsz, miért kezdődik az Evangélium Jézus nemzetségtáblázatával?
  • Miért volt Mária és József számára hasznos a kezdeti és későbbi időkben is, hogy gyermekük a „Megváltó” nevet kapta?

         Máté 2 – A születéstörténet folytatódik, több profetikus beteljesedéssel

  • Hány Bölcs szerepel ebben az elbeszélésben?
  • Milyen épületben találták meg Jézust?
  • Jézus még kisded ebben a részben?

        Máté 3 – Ez a rövid rész bemutatja Keresztelő Szent Jánost

  • Mit gondolsz, lehetséges ott megbocsátás, ahol nincs bűnbánat?
  • Jézust János keresztelte meg, de János megkeresztelkedése a bűnbánatból eredt. Vajon Jézusnak szüksége volt megbocsátásra, vagy más okból keresztelkedett meg?

        Máté 4 – Jézus el kezd prédikálni, gyógyítani és elhívja a tanítványait

  • Mit gondolsz, a szerző csak szimbolikusan ír a kétségek sötét idejéről és Jézus életén keresztül mutatja be azt, vagy egy valós eseményt ír le, aminek része gonosz valódi létezése is?
  • Szó szerint létezik a gonosz? Szó szerint léteznek az angyalok?
  • Hol élt Jézus, amikor elkezdte a szolgálatát?

         Máté 5 – A Hegyi beszéd, ahogy Jézus a Törvényt értelmezi

  • Manapság milyen értelemben a „föld sói” és a „világ világosságai” a keresztények?
  • Lerombolta vagy betöltötte a törvényt Jézus? Ez azt jelenti, hogy nem kell többé tiszteletben tartanunk a Tízparancsolatot, vagy úgy kell megértenünk, ahogy Jézus értelmezi azt?

                          

          Kihívás a gyerekeknek: Jézus születése

          Már bizonyára sok beszámolót olvastatok Jézus születéstörténetéről, vagy hallottatok róla másoktól.

          Gondold végig, a mai olvasás után:

  •  Kik szerepeltek a történetben? Esetleg készíthetsz róluk egy listát.
  •  Agyagból/gyurmából/egyéb formázható anyagból készítsetek modelleket Jézus születéstörténetének szereplőiről. Meséld el valakinek a történetet a családban.

Az új alkoholizmus, lehet hogy nem is új

Nyár van. Pihenünk és közben lelkiismeret furdalásunk támad, mert nem alkotunk semmit, nem segítünk senkin. Jól érezzük ezt? Nem ez a modern világ új alkoholizmusa, a munkaalkoholizmus? Nem egyértelmű erről a Biblia tanítása?

A Kivonulás könyvében ezt olvassuk erről: (31,15) Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni.

Súlyos szavak. Vonatkoztathatjuk a nyári pihenésre is. Én azonban nem ijesztgetni, hanem felszabadítani szeretném olvasóimat. Dolgozni jó, pihenni is jó. Nyaraljunk Isten dicsőségére! Mindenkinek szabadulást hozó, örömteli kikapcsolódást kívánok!

Világosság gyermekei

 

Mert egykor sötétségben voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint világosság gyermekei” Efézus 5:8.

Pál számára nem létezett olcsó kegyelem. Leveleiből láthatjuk, mennyire komolyan vette a keresztény életet! Az efézusiakat bátorította az elhívásunkhoz méltó életre, amikor arra kéri őket, hogy teljes komolysággal járják a hit útját.


A Názáreti Jézus Krisztus megváltása árán nyerhetünk üdvösséget, ezért életünkkel fejezzük ki hálánkat a megváltásért, ami Jézusban a miénk! Új életet kaptunk, akkor éljünk vele úgy, ahogy Isten megkívánja!
Ma Isten igéje minket is cselekvésre hív! Nem járhatunk sötétségben, ha az Övéi vagyunk! Kijöttünk-e teljesen a sötétségből Isten világosságára? Mert Istennél nincs olyan, hogy részben! Nem lehet csak részben az Úrhoz tartozni.
Nem mehet minden ugyan úgy tovább, mint azelőtt, hogy az Urat megismerted. Ha nem történt változás, ha minden ugyan olyan maradt az életedben, akkor vajon biztos vagy-e abban, hogy a sötétségből kijöttél Isten világosságára? A legjobb módja ennek megvizsgálására, ha naponta keresed az Istennel való kapcsolatot, olvasod az Ő beszédét, ami a Biblia és engeded, hogy a Szentlélek megmutassa számodra, hogy valójában milyen is vagy.

Gazsó Andrea

51. Zsoltár

A felirat szerint a zsoltárt Dávid írta.

 

Ezzel a zsoltárral kapcsolatban hangsúlyozza Luther, hogy Isten igéje nem szentekről, hanem bűnös emberekről beszél. Bűneinek tudatában Isten megbocsátó szeretete után nyújtja ki kezét az imádkozó. Mivel egészen komolyan veszi Istent, azért veszi komolyan a bűnt is. A bűn nem morális megtévelyedés, hanem valóság, elszakadás Istentől. A bűn olyan valóság, amely kiszakít Isten szeretetközösségéből. Ezt élte meg Dávid is. Hogy ez a kapcsolat ismét létrejöhessen az ember részéről kell egy lényeges felismerés. Így volt ez Dávidnál is. Bűnfelismerés, bűnrendezés Istennel. Ennek hiányában az ember nem léphet tovább a hit útján.


Álltathatja magát, de továbblépni Istennel akkor sem tud. Dávid nagyon jól tudta, hogy Isten a szívben lévő igaságot kedveli. Nem azt amit az ember esetlegesen kifele láttatni enged magából.


Az alázat nagy kincs, habár ez a világ sokszor gyengeségnek véli, Dávid csak ezzel az elengedhetetlen Isten felé való alázattal tudott továbblépni. Amikor az emberben megvan az a hajlandóság, hogy szembenéz önmagával, azzal aki, amit tett, és nem szépíti a dolgokat magáról, akkor valami új kezdődhet.  Isten „hű és igaz, hogy megbocsássa vétkeinket”- Ő ma is vár!

 

Gazsó Andrea kapitány

Üdvhadsereg lelkész

„Ó Uram micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz” 144. Zsoltár 3-4.

Az ember képes mindig kibúvót keresni… bármire. Lelkészi szolgálatom alatt sokszor találkoztam az alábbi kijelentésekkel: még fiatal vagyok ehhez, majd ha öreg és nyugdíjas leszek, akkor törődök Istennel! Az idős pedig ezt mondta: az én koromban már minek keressem Istent? Túl öreg vagyok én már ehhez. Már a templomba sem tudok elmenni. Mindenféle betegséggel küszködöm. Ha, eddig nélküle életem az életem, és csak magamra számíthattam, akkor megpróbálom a hátralévő időmet is nélküle tölteni! Ez már nem nekem való!


Igen kifogás az mindig van! Túl fiatal, túl elfoglalt, túl gondterhelt, túl beteg stb….

 

Nem az a fontos, hogy hány évesek vagyunk, hanem az, hogy akarunk-e egy lelkileg nyugodtabb életet önmagunknak és ezáltal másoknak is? Nem az a fontos mennyire vagyok elfoglalt, hanem az, hogy szakítok-e időt Istenre, akarom-e a vele való közösséget. Mert ha igen, akkor az Istennel való rendszeres kapcsolatra van szükségünk! A rendszeres és őszinte Isten előtti ima a következőket jelenti: közösséget Istennel, bizalmat, békességet, felszabadultságot! Nem tudom, hogy ezekből az érzésekből mennyi van jelen az életünkben, de azt hiszem, hogy van mit tanulnunk ezen a téren is!

„Az ÚR ezt mondta Abrámnak:

„Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.” 1 Mózes 12: 1-4

Az elhívás során döntő mozzanat az, hogy az ember tud-e engedelmeskedni a hívó szónak és
tudja-e érzékelni az ígéretekben a nem látott dolgok valóságát. Ábrahám engedelmességét
ez az egyszerű, de mégis sokat mondó szócska fejezi ki, hogy „elment”. Ebben az egyszerű szóban, ami a valóságban tett volt,  benne van az új élet kiindulópontja. Ábrahámnak el kellett hagynia lakóhelyét, családi és rokoni körét, hogy elinduljon egy idegen országba, ahol ő, mint jövevény, polgárjog és rokonság védelme nélkül volt. Az elhívásban azonban Isten nemcsak „szegényít”, hanem ajándékaival gazdagít is. Isten gazdagítása először is a hitet erősítő, részben próbára tevő ígéretekben áll.  Ábrahám elhagyta rokonai körét, ehelyett azt az ígéretet kapta, hogy lesz új családja úgy, sőt nagy nép ősatyja lesz.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű Ábrahámnak ezt a lépést megtennie, mint ahogy ma sem könnyű a személyes életünkben Isten elhívására igen mondani.  Sok minden fel kellett adnia,  és nekünk is sok mindent fel kell adnunk. Talán legjobban önmagunkat, saját akaratunkat, elképzeléseinket.
Vajon tényleg veszteség számunkra az, amit feladunk Istenért? Azt gondolom nem szabad annak lennie. Isten világosságában Pál apostol is kárnak és szemétnek értékelte azt az életében, amit feladott Krisztus követéséért.

„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái,...

„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben”.Filippi 1, 1-11

A levél elején az akkori világ szokványos címzési formájával találkozunk: ki az, aki ír, és milyen tisztséget tölt be. Nem azt írja, hogy én, a nagy gyülekezetalapító közlök veletek néhány fontos dolgot, hogy épüljetek hitetekben. Az apostol alázatosságával láthatjuk, azzal, hogy kinek tartja ő saját magát elsősorban. Szolga vagyok…  mégpedig a Jézusé.
Ez jön Pálból belső természetességgel. Manapság, amikor sok helyen fontos, hogy jól eladjuk magunkat és azt, amit képviselünk, vajon nekünk mi a legfontosabb?
A kegyelem Isten meg nem érdemelt jósága, melyet naponta ránk áraszt. Az Ő kegyelme mindenre elégséges. Megtartani, vigasztalni, üdvözíteni tudó kegyelem az övé. Ezt kívánja Pál a gyülekezet tagjainak. Valamint Jézus békességét, melyben az övéi részesülhetnek. Ez belső békét jelent számunkra az Istennel való kapcsolatunkban, megbékélés önmagunkkal és békességre törekvés embertársainkkal is!
Pál apostol börtönből írja ezt a levelet.  No nem mintha, bármi gonoszságot is követett volna el. Krisztusért viseli a bilincseit. Mégsem töri meg lelkét az, hogy börtönben van és korlátozva van a szabadságában. Hogy miért is nem törik össze?  Szívében hordozza azokat, akik a legfontosabbak számára. Először is ott él benne Krisztus és ez a legfontosabb. Aztán a szívében hordozza azokat a gyülekezeteket, melyeket alapított, vagy amelyekben megfordult.  Ez pedig reményt, hitet ad neki arra, hogy előre tekintsen!

Szeretném, ha tudnátok, testvéreim,...

Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. Filippi 1, 12-14

Isten a rosszból is tud jót kihozni! Ez olyan közhelynek hangzik. Pedig nem az! Nagydolog, ha ezt valaki a saját bőrén tapasztalja meg. Pál apostol megtapasztalta, és hitével képes volt pozitívan látni élete alakulását. Hiszen mondhatta volna ezt: raboskodom, fogoly vagyok, teljesen érdemtelenül tartanak fogva! Igaza lett volna, ha ezeket fogalmazza meg egy gyülekezetnek megírt levelében. De nem ez jön belőle. Mert a hívő ember Istenre tekintve többet is lát a fájdalmaknál!  Ezt a tudományt sehol nem tanítják, csak Isten iskolájában lehet elsajátítani. Ott sem egyszerű persze eljutni eddig! Érdemes végig gondolni, hogy a nehezebb élethelyzeteinkben mi lesz ismertté mások előtt? A panaszaink, vagy a hitünk? A lelkünk fájdalma, vagy a Krisztusba vetett bizalmunk? Mindkét lehetőség előttünk áll. Válasszuk azt, amelyiknek Jézus is örvendezni tud, amely másokra is hatással lehet, és amely egyben a saját lelkünket is erősíti! Ugye nem kérdéses, hogy melyikre gondol igénk?

A tékozló fiú Lukács evangéliuma 15:11-32

Az apa tudta, hogy milyen sors vár a fiára. Ennek ellenére, hogy tudta mégis odaadta az
örökséget. Tisztelte a fia döntését és nem állt az útjába. Mert tudta az apa, hogy ha a fiú valaha is tanulni fog, akkor így fog tanulni, hogyha útjára engedi.

Itt láthatjuk, hogy Isten nem szól bele az akaratunkba. Szabad akaratot ad nekünk és engedi, hogy ha a magunk ura akarunk lenni, akkor menjünk a saját fejünk után. Azért mert tudja azt, hogy így talán tanulni fogunk.
Egy darabig nagyon jól ment a fiú dolga. Aki szórja a pénzt, azt mindenki szereti. Sőt igyekeznek közel kerülni hozzá, hogy rájuk is szórjon egy keveset. A fiú mindent eltékozolt, amit csak lehetett és  oda lett a vagyona.
Hol kötött ki? A maga ura lett, szabadságban élt? Szolgaságba került. Itt látjuk az atyai gondoskodásnak a következő pillanatát, amikor olvassuk a 16.v-ben, hogy senki nem adott neki enni. Ez Isten gondoskodó szeretete, hogy senki nem adott neki enni? Hogyha valaki adott volna neki enni, gondoskodott volna róla, akkor ez a fiú továbbra is a lázadó életét élte volna. De Isten kegyelméből megvonta ezt a támogatást, mert rá akarta a tékozló fiút venni arra, hogy minél hamarabb elgondolkodjon a helyzetén.


Isten pontosan így engedi el az embert, aki el akar menni tőle. Da akkor egy idő után tényleg csak saját magad vagy. Nem számíthatsz valódi segítségre, gondoskodásra. Az a pillanat, amikor a tékozló fiú ide jutott, már egyáltalán nem volt örömteli pillanat. Valószínűleg nagyon sok fájdalom és keserűség is volt benne. De elérkezett egy pillanat, ezt így fogalmazza meg a szentírás az ige, hogy:


„Ekkor magába szállt a fiú”. Magába szállt, elgondolkodott.  A fiú a legnagyobb lázadásában, legnagyobb nyomorúságában sem felejtett el egy dolgot: Mégpedig azt, hogy az apja szereti őt. Nem azt mondta a fiú, hogy haza megyek, hanem, hogy az Atyámhoz megyek. Nem azt mondta, hogy visszamegyek a barátaimhoz, visszamegyek a falumba, hanem azt, hogy az Atyához megyek.


A tékozló fiú nem tudta azt, hogy mi vár rá otthon. El sem merte képzelni, hogy az Atya majd ilyen szeretettel fogadja majd. Reménykedett abban, hogy talán egy szolgának majd felveszi őt a házban... esetleg. De egyet biztosan tudott, hogy az apja szereti őt.

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."

Talán az egyik legszomorúbb mondata az evangéliumoknak: „Uram, nincs emberem!"   
Aki egyedül marad, fontos, hogy önmagába nézzen! Szükséges a bűnbánat, a hibáink belátása. Ám az egyedül létnek nem mindig mi vagyunk az okai. Olykor egyszerűen csak arról van szó, hogy megfeledkeztek rólunk. Lelkük rajta – mondhatjuk, de attól még rosszul esik. Azt azonban ne feledjük: Senki nem elhagyatott, aki Istenre bízza magát!
A magányban, reménytelen helyzetben nem következhetett be a gyógyulás ennek az embernek az életében. Valaki kellett, aki megfogja, felsegítse, bevigye a vízbe. Igen van, hogy az ember már annyira megfáradt, annyira reménytelen, annyira megalázott, és kifosztott, hogy nem képes egyedül megtenni az első lépéseket annak érdekében, hogy ”felkavarodjon az álló víz az életében”.  Kell hozzá valaki, aki odamenjen, felsegítsen.  Akarunk-e ma Krisztusnak ilyen felsegítő, reményt adó jó hírei lenni, ebben a bűnnel megterhelt világban? És bizony rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e az ilyen embereket és odamegyünk-e hozzájuk!

„… ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 3, 15- 4,9

Ahhoz, hogy az Isten megismerésében elmélyülhessünk időre és odaszánásra van szükség. A megszentelődés egy folyamat, melyben napról napra előrejuthatunk. A gond azonban akkor jelentkezik, amikor eljutunk egy hitbeli felismerésig, de nem a szerint éljük az életünket.
Van, hogy tisztán halljuk Istenünk üzenetét: légy figyelmesebb, megbocsátóbb, örvendezőbb, adakozóbb, elnézőbb, türelmesebb, szeress önzetlenül! Halljuk, értjük, hogy az Úr mit kíván, de nem a szerint járunk el! Olykor a tiszta és mindenkinek hasznos igei tanácsokat figyelmen kívül hagyjuk. Miért? Mert könnyebb a számunkra megszokott utakat járni! Lehet, hogy belül érezzük: nem helyes az, amit teszünk, de azzal próbáljuk magunkat nyugtatgatni, hogy mi már csak ilyenek vagyunk! Pál apostol nem egyszerűen önmaga követésére hív. Nem önmagának akar „VIP-s csapatot" szervezni, hanem Krisztus seregébe gyűjt katonákat. Bizonyságtévőket, önként, szívből az Úrért munkálkodni tudókat keres. Ő maga példa akar lenni, de tudja, hogy a legfőbb példa az élő Jézus Krisztus.

„Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt,...

„Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, mely az Abiezer nemzetségéhez tartozó Jóásé volt. A fia Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van erős vitéz!”Bírák könyve 6:11-12

Gedeonnál látjuk azt, hogy kevesebbet gondol magáról, mint amit Isten gondol őróla. Isten úgy szólítja meg, mint egy erős vitézt. Egyáltalán nem úgy érezte ebben a helyzetben, hogy ő erős lenne. Tehetetlennek, szegénynek, túl fiatalnak, gyengének érezte magát.
Isten nem úgy tekint, ránk amilyenek vagyunk, hanem amilyenek lehetünk vele.
Amikor rád tekint, akkor azt látja, hogy ha vele jársz, akkor a végén ki leszel. Látja azt, hogy milyen leszel és ennek megfelelően szólít meg.
Biblia úgy beszél a hívő emberről, mint Krisztus szentjeiről. Igaznak fogad el bennünket, Krisztus váltsága árán. Tisztának és szentnek lát minket. Ilyenkor mi is talán visszakérdezünk, hogy: Tényleg rólam beszélsz?  Tényleg rólam van szó….? Igen! Szent és tiszta vagy(ok) Jézus miatt.
Mielőtt Isten használna, előtte szeretne a saját életünkben és saját házunk táján helyrehozni néhány dolgot. A szolgálat az otthonomban kezdődik: Mert a hitünket nem csak a gyülekezet falain belül kell megélni.  Az Isten szolgálata az 24órás szolgálat és nem csak a gyülekezeti alkalmakra korlátozódik. Ez nem könnyű, - legyenek a családtagjaink hívők, vagy nem hívők. Követünk el hibákat.
Isten azokat használja, akik azt mondják, hogy itt vagyok. Elérhető vagyok. Gedeonra ez igaz volt: Elérhetővé tette magát Isten számára. Ha elérhetővé teszed magad Isten számára, akkor használni fog.

ADOMÁNYOZÁS

Írjon nekünk