Hírek

Alig tudja valaki, mit teljesít igazából a magyarországi Üdvhadsereg. Hogyan néz ki a szociális és a gyülekezeti munkája? És hogyan lehet játszi könnyedséggel jót tenni?

Bernhard Wittwer, a svájci lelkész és békés tiszt feleségével együtt vezeti a magyarországi Üdvhadsereget. Megvilágítja számunkra a beszélgetés során, mit jelent a gonosszal vívott harc, mi a helyzet az egyházi egyenjogúsággal és hogyan lesz a hitnek keze és lába.

Honnan származik a katonai elem az Üdvhadsereg nevében?

Amikor a viktoriánus időszakban alapították az Üdvhadsereget, ez Angliában teljesen normális volt. Azok más idők voltak. A „hadsereg” nem volt semmi különös, csupán egy egyszerű szervezeti forma. Valóban mi is harcolunk, mégpedig a világban levő rossz ellen. És a harc jobban illik egy hadsereghez, mint egy egyesülethez vagy egy alapítványhoz, ugye bár.

Ha ma kellene kitalálnunk magunkat, valószínűleg nem így neveznénk el magunkat. Az átnevezés viszont nem jöhet szóba, és a véleménykutatások szerint nem is fogadná jól a lakosság.

Ki az Üdvhadsereg ellensége?

Alapvetően a gonosz. Egyrészt Isten ellenfele, akit a lelkigondozás során érzékelünk. Őellene természetesen nem fegyverrel tudunk harcolni, hanem imádsággal, a Biblia olvasásával és lelkigondozással. Itt nagy csodák történnek. Erre Magyarországról is fel tudunk hozni néhány példát. Másrészt a szociális munkánkban a rossz körülmények ellen harcolunk, amelyek miatt az embereknek szenvedniük kell. Az éppen folyamatban lévő 1%-os kampányunk középpontjában, amelyről még itt beszélni fogok, például bántalmazott és kihasznált nők állnak. Ez Magyarországon nagy probléma. Azt olvastam, hogy Németországban is jelenleg több, mint 20.000 aktuális feljelentés van szexuális bántalmazás miatt, de itt majdhogynem hozzátartozik a kultúrához. A strichelés területén is nagyon aktívak vagyunk, és megpróbáljuk onnan elhozni az embereket. Ilyenkor azonban nem az „újra beilleszkedésről” beszélünk, mert az ő felfogásuk szerint ők beilleszkedtek. De azok is, akik önszántukból kezdtek ott dolgozni, az idő elteltével egyre inkább áldozatokká válnak. Ezeknek az embereknek egy új életvalóságot igyekszünk adni, ahol megvan a lehetőségük a döntésre. Ez történhet Istennel vagy nélküle, ez számunkra mindegy. Így néz ki a harcunk a gonosz ellen.

Mi jellemzi ezt a harcot Magyarországon?

Mindig aktívak vagyunk olyan emberek érdekében, akik bajban vannak, legyen az lelki, szellemi vagy testi természetű. Minden országban más-más súlypontokat állapítunk meg. Itt Magyarországon főleg a hajléktalanokat váró nappali melegedőkben és otthonokban, az éhezőket váró ételosztásban és a bántalmazott anyákat és gyermekeiket váró anyaotthonban tevékenykedünk. A gyülekezeti munkánk során roma településeken is szolgálunk, ahol nem szociális projektekkel, hanem gyülekezettel, közösséggel változtatjuk meg az emberek életét. Ebben számunkra fontos, hogy ne csupán ideiglenesen jelenjünk meg, hanem tartósan ott maradjunk a településen. Ez egy teljesen más minőségű együttműködést tesz lehetővé az ottani emberekkel. Talán építhetnénk EU-s segítséggel ott új konténerfalvakat csodaszép, vadonatúj házakkal. Akkor mindenkinek lenne a házban WC-je és zuhanyzója. De az emberek ugyanazok lennének, ugyanazokkal a nehézségekkel, félelmekkel és nyomorúságokkal. Itt jön be a lelkigondozásunk. Hisszük, hogy az embernek kell megváltoznia, és nem a környezetének. Ilyen módon van egy roma gyülekezetünk, amely egyszerűen azáltal változik meg, hogy tagjai elkezdik a Bibliát olvasni és istentiszteletre jönnek. Ezen falvak egyikéről az EU-Parlament roma csoportja számára egy érdekes filmet készítettek.

Hogyan írná le a munkájuk lényegét?

Számunkra fontos, hogy az emberek problémáit ne tekintsük egyszerűen adottnak. Nem akarjuk adminisztrálni az adott személy szegénységét, hanem valóban segíteni akarunk neki. Mindent megtehetünk érte. Kereshetünk neki lakást vagy munkát. De ez aligha segít, és semmit nem változtat meg, mert a személynek magának kell megváltoznia. Szolgálatunk – akár lelkigondozási, akár szociális téren – abból áll, hogy segítünk az embereknek, hogy magunkon tudjanak segíteni és meg tudjanak erősödni. Ez az intézményeinkben sok beszélgetés által is történik. Ilyenkor nem jó emberekként akarjuk feltűntetni magunkat, akik mindent megszerveznek, hanem sokkal inkább olyanokká, akik az embereket egyszerűen kapcsolathálózatba hozzák, és ott segítenek nekik, ahol lehetséges.

Ebben mi a mottójuk?

Istenbe vetett hitünknek legyen keze és lába. Hitünk nem lehet csupán öncélú. Isten szeretetének egyfajta „villanybojlerje” szeretnénk lenni: mi részesülünk belőle, megváltoztatjuk és továbbadjuk.

Mi a kiindulópontja a lelkigondozásnak?

A lelkigondozás mindig egyedi, nincsenek sémáink. Magyarországon 9 millió ember él, és valószínű, hogy 9 millió különböző megközelítésre van szükség ahhoz, hogy ezeknek az embereknek segítsünk. Általánosan szeretni kell az embereket. Néha nehéz egy hajléktalant szeretni, és emberként elfogadni őt minden szagával, koszával, és kifejezési módjával. De sikerülhet, és vannak emberek, akik ezáltal megváltoznak. Ez egyházi munka, és ezért dobog az én szívem.

Milyen tagsági formák léteznek az Üdvhadseregben?

Három fajta tagságunk van. Az első forma azt takarja, hogy mindenki hozzánk tartozhat, ha rendszeresen – meghatározásunk szerint legalább kétszer egy évben – megjelenik nálunk. Nyitott közösség szeretnénk lenni mindenki számára. A második forma olyan embereknek való, akik aktív tagok szeretnének lenni. Őket istentisztelet keretében felvesszük és ők aláírják, hogy támogatnak minket idejükkel, képességeikkel és pénzükkel. A harmadik fajta az egyenruhás tagság. Ehhez alá kell írni a hitvallásunkat és egy 11 pontos fogadalmat. Elkötelezzük magunkat, hogy a házasságot nagyra becsüljük, hogy az emberekkel bibliai elvek alapján bánjunk és felebarátunkat szeressük. Az alkohol, a drogok, a dohány és a szerencsejáték nélkülözése is ennek része. Ez nem a Bibliából származik, hanem onnan, hogy az embereknek, akikkel dolgozunk, gyakran ilyen téren van problémájuk. Nem tudunk harcolni olyasmi ellen, amit mi magunk is cselekszünk.

Mit jelent Üdvhadsereg-tisztnek lenni?

Feleségemmel együtt lelkipásztorok vagyunk, de mi ezt „tisztnek” nevezzük. Azzal a szándékkal kötelezzük el magunkat, hogy egész életünkben az Üdvhadseregben szolgáljunk. Ha valaki ki szeretne lépni, esetleg egészségügyi problémák miatt vagy azért, mert más elhívást érez, ez is lehetséges, végül is nem vagyunk zárt szekta.

Egy kétéves lelkigondozóvá történő elméleti képzés után, amely a szervezeten belül folyik, általában a gyülekezeti életbe megyünk át, és ott szakosodunk. Azt is aláírjuk, hogy odamegyünk, ahová az Üdvhadsereg küld minket. Erre azonban nem kényszerítenek, hanem párbeszédben egyeztetnek. Így jöttünk Magyarországra.

Mióta vannak itt? Bámulatosan jól beszélnek magyarul!

1998 és 2003 között már voltunk egyszer öt évig Budapesten, utána két lányunk továbbtanulása miatt visszamentünk Svájcba. Most 2015. óta ismét itt élünk. Nagyon szeretünk Budapesten és egyáltalán Magyarországon lenni. Itt második hazámra találtam. Egyszerű házban lakunk, de ez szebb, mind eddig minden hely, ahol eddig laktunk! Magyarul feleségemmel együtt 1997 óta felkészülésképpen kezdtünk el tanulni. Nagyon fontos számunkra, hogy közvetlenül tudjunk kommunikálni az emberekkel fordítás nélkül. Ez már eléggé jól sikerül.

Nagyon gyakran beszél feleségéről. A munkában is egységet képeznek?

Igen. Együtt végezzük itt a munkát. Papíron én vagyok a vezető, ő pedig a helyettesem, mert Magyarországon a hatóságok szempontjából mindig kell, hogy legyen egy egyszemélyes képviselő. A szervezeten belül azonban egyenrangúak vagyunk. Belsőleg mindent ketten írunk alá és a külső ügyekben is igyekszünk mindig megvalósítani az együttes aláírás elvét.

Egy egyházi szervezet esetében ez igencsak figyelemreméltó!

Igen, nálunk a nők valóban egyenjogúak. Van például egy főnöknőm, aki vezeti a Svájcból, Ausztriából és Magyarországból álló territóriumot. Volt már tábornoknőnk is az egész világra szólóan, mind a 131 országra, ahol tevékenykedünk. A munkaköri leírásunkat mi magunk fogalmazzuk meg a feletteseinkkel együtt. Szabadon dönthetjük el, hogyan osztjuk el magunk között a szerepeket. Ha a nő a jobb vezető, akkor inkább ő veszi át a gyülekezet menedzsmentjét, és a férfi lesz inkább a gyülekezet lelkigondozója.

Sok házaspár van a szervezeten belül?

Igen, a gyülekezetvezetők, vagyis a tisztek, általában mind házasok. Egyesek előtte ismerkedtek meg és együtt lettek tagok, mások pedig a szervezeten belül ismerkedtek meg, mint ahogy én a feleségemmel.

Hogyan kerültek mindketten az Üdvhadsereghez?

A feleségem szülei már fiatalon csatlakoztak az Üdvhadsereghez. Az én szüleim is itt szolgáltak. Ifjúként úgy gondoltam, hogy a hit az édesapám világa. Engem akkor a zene bűvölt el. Egy többhónapos norvégiai zenei képzésen azonban Isten azt mondta nekem, hogy szeretné, ha én is Üdvhadsereg-tiszt lennék. Ezt valóban így mondta nekem, magamban valóban hallottam őt. Akkor 18 éves voltam. Tehát visszamentem Svájcba, lassan rendbe hoztam az életemet, 22 évesen megházasodtam, és 27 évesen elkezdtem a tiszti képzést. Ma, 58 évesen még mindig itt vagyok. Továbbra is zenélek a fúvószenekarunkban.

Hogyan néz ki az együttműködés az Üdvhadsereg és az állami intézmények között?

A szociális munkánkat teljesítményi szerződés keretében az állam közvetlenül finanszírozza úgynevezett normatív támogatással. Az intézményeinknek azonban nincs közvetlen szerződésük az állammal, de természetesen a kormánytól függnek. Ez nem rossz dolog. Mi átvállaljuk az államtól ezt a munkát, mert az állam úgy véli, hogy ez a terület nem tartozik a feladatai közé.

Úgy gondolom, hogy mi jobban is végezzük ezt a munkát, mint az állam, mert nekünk személyes motivációnk van, hogy az embereknek segítsünk. Az állam számára ez csupán munka, számunkra ez sokkal inkább hivatás. Ezért úgy gondolom, hogy nagyon jól csináljuk. Magyarországon nagyon jó a kapcsolatunk a kormánnyal. Általában ez az együttműködés veszélyes is lehetne, túl szorosra fűzhetnénk a kapcsolatokat a kormánnyal és akkor nem lennénk eléggé kritikusok. Mi nem az államnak akarunk szolgálni, hanem első sorban az embereknek. De 30 éves pályafutásom során még nem találkoztam ilyen problematikus helyzettel.

Együttműködnek a javaslatok kidolgozásán, hogy az érintettek számára a rendszert nagy vonalakban megváltoztassák?

Néha jó lenne, ha jelen lehetnénk már a törvényalkotáskor, főleg annál a kérdésnél, hogyan kellene alkalmazni a törvényt. A törvény megszavazása és annak alkalmazása között sok lépés van, amelyeknél a partnerekkel egyeztetnek, hogyan lehet a törvényt megvalósítani. Itt Magyarországon azonban nem így csinálják. Itt máról holnapra döntenek egy törvény mellett, és utána ehhez kell tartanunk magunkat. Ennek van előnye is. Például az, hogy sokkal gyorsabb.

Magyarországon csak harminc éve van demokrácia, ezért a folyamatok mások, mint Svájcban, és még sok tanulnivaló van. Az, hogy Nyugat-Európában vagy itt jobb a rendszer, lényegtelen. Az a fontos, hogy az embereknek segítsünk.

Milyen módon kap még finanszírozást az Üdvhadsereg?

A szociális munkának nagy részét tehát az állam finanszírozza. A gyülekezeti munka általában a gyűjtésekből és egyéb önkéntes tagi hozzájárulásokból tartja fenn magát. Magyarországon azonban ettől még nagyon távol vagyunk, és kiegészítő támogatást kapunk a Svájci Üdvhadseregtől. Az itteni bevételeink nagyobb részét a jövedelemadóból történő 1%-os felajánlásoknak köszönhetjük. Itt már az utóbbi években sikereket értünk el. Jelenleg is éppen folyik az erre irányuló kampányunk.

Tehát egyszerűen adót kell fizetni? Hogyan működik ez a hungaricum, melynek neve SZJA 1+1?

Ez valóban egy jellegzetesen magyar adószabályozás. Azt hallottam, hogy csak még Lengyelországban létezik egy hasonló rendszer. A jövedelemadónk 1%-át felajánlhatjuk egyházi célokra, és egy másik 1%-ot szociális célokra. Az Üdvhadsereg és a szociális munkája egyháznak számít, ami azt jelenti, hogy minden magánszemély az adóbevalláskor az egyházi célokra felajánlható százalékot az Üdvhadsereg rendelkezésére bocsáthatja. Az adófizető haszna az, hogy jót tesz, és gyakorlatilag nem is kell fizetnie semmit ért. A mi hasznunk az, hogy pénzügyi támogatást kapunk a munkánkhoz. Az éves jelentésünk is világosan mutatja, hogy sürgősen több pénzre van szükségünk.

Hogyan reklámozzák ezt?

A hirdetéskampányon kívül, amely a BZ újságban is megy, egy video kampányt is elkezdtünk. A kampány és a videó is egy igazi történet alapján készült. Jánosról van szó, aki gyermekotthonban nőtt fel, majd az utcán élt, és jelenleg szakács. Az ilyen történetek a munkánkat tükrözik. Fel szeretnénk hívni az embereket, hogy támogassák a munkánkat, hogy még több embernek adhassunk jövőt. A hajléktalanság átmeneti állapot, amelyet meg lehet fordítani és meg lehet változtatni. Több ilyen példánk is van, pl. egy matrózról, aki hajléktalan volt, és most egy hajót irányít a Dunán, vagy az egyik gyülekezetvezetőnk, aki régebben a feleségével az utcán élt. Ők mind az Üdvhadsereg segítségével új életet kezdhettek. Általában nem tudunk olyan jól sikertörténeteket mesélni, mert nem akarjuk ezeket kihasználni, hanem inkább cselekedni akarunk.

Hogyan támogathatjuk még az Üdvhadsereget?

Pénzzel mindig lehet minket támogatni. Önkéntesként is lehet velünk együtt dolgozni, például, amikor hajléktalanoknak ételt osztunk. A ruha- vagy egyéb tárgyi adományokat is szívesen fogadjuk. Ha valaki egy lakást adományozna nekünk, akkor kilépőlakásként rendeznénk be. És amúgy rengeteg lehetőség van, hogyan lehet az Üdvhadsereget cselekedettel vagy adományokkal támogatni.

A beszélgetést Sarah Günther vezette.

Aki segíteni akar, felajánlhatja az adója 1%-át, vagy interneten is adományozhat az uvhadsereg.hu honlapon. Ott megtalálható az összes többi információ. Emellett természetesen van Facebook-profil is.

Bernhard Wittwer fogad minket az Üdvhadsereg budapesti Központi Irodájában, amely egy hatodik kerületi lakóházban van elrejtve.

A zászló Bernhard Wittwer irodájában áll és különleges alkalmakra szokták vinni. Rajta az Üdvhadsereg tantétele látható: Krisztus vére (amelyet a piros szín jelképez) tisztára mos minket minden bűntől és a Szentlélek tüze által (sárga csillag) Isten előtt tisztaságban élhetünk (kék) és így szolgálhatunk az embereknek. A zászlót Catherine Booth, az Üdvhadsereg alapítójának felesége tervezte meg.

„Büszkék vagyunk, hogy az Üdvhadsereg jelvényét viselhetjük.”

Ma Tóth Katalin a Bajnok utcai nappali melegedőben főz és már nem hajléktalan.

Sándor Péter Elek (balra) részt vett a Rózsakert Templomban tartott költői esten, ahol hajléktalanként élő emberek verseket szavaltak színészek szakmai segítségével. Az ő kedvenc költője a magyar mester, József Attila, aki már a század elején a saját sorsa kapcsán foglalkozott a szegénység témájával.

AMIT ÉRDEMES TUDNI AZ ÜDVHADSEREGRŐL

Az Üdvhadsereget 1865-ben alapította William Booth metodista lelkipásztor. Őt megdöbbentették a London East End nevű városrész nyomornegyedei, amelyek az iparosodás során jöttek létre. Felesége, Catherine Booth is döntő szerepet játszott, mert ő is eleitől fogva prédikált, ami a 19. században különleges dolog volt.

Az Üdvhadsereg szabadegyház. Itt nem fontosak a jellegzetes egyházi szertartások. A hitet a szociális tevékenység gyakorlatában élik meg. Az Üdvhadsereg tagjai enyhíteni akarják az emberek nyomorúságát, és egyúttal be akarják vinni az egyházba/gyülekezetbe. Az 1880-as évek óta az Üdvhadsereg elterjedt az egész világon. Jelenleg 131 országban van képviselete, köztük Magyarországon is, ahol legelőször 1924-ben kezdte el a munkát, majd 1947 és 1989 között be volt tiltva, mint egyenruhás nemzetközi szervezet, ahogyan a többi keleti blokk országaiban is.

A vasfüggöny lebontása után végül az Üdvhadsereg 1990-ben újrakezdte küldetését Magyarországon. Jelenleg 14 tisztje és 116 alkalmazottja van, akiket főleg szociális téren foglalkoztat. Szolgálata a tevékenységek széles skáláját fogja át: több női és férfiotthont működtetnek, ebédet osztanak és vidéken is aktívak, mint pl. néhány roma faluban.

Ide sorolható számos rendezvény is. Budapesten például megszervezik minden évben a „Szépség napot”, amikor a XVII. kerületi női rehabilitációs otthon lakóit egy napra szakemberek kényeztetik el masszázzsal, pedikűrrel, henna-tetoválásokkal, lelkigondozással és sok mással.

Az Üdvhadsereg együttműködik az Élelmiszerbankkal és a Máltai Szeretetszolgálattal, de magáncégekkel is, mint pl. élelmiszeradományozó szupermarketláncokkal. Kapcsolatot ápol a Budapesti Szociális Központtal (BMSZKI), valamint az összes szaktestülettel szociális és egyházi téren.