Rólunk
Vezetők
Gazsó Gábor és Gazsó Andrea
üdvhadsereg tisztek
Üdvhadsereg Rákoscsabai Gyülekezet
Cím: 1171 Budapest, Lemberg u. 38.
Tel: +36 20 572 9656,
E-mail:
Rólunk
Az Üdvhadsereg Rákoscsabai Gyülekezet a XVII kerületben a Lemberg utca 38 szám alatt található. Elhívásunk, szolgálatunk a nehézsorsú emberekre fókuszál.
Szolgálatuk során a jó kapcsolatot alakítottunk ki a kerület vezetésével, Család és Gyermekjóléti Szolgálattal, Védőnői Szolgálattal és a helyi Nagycsaládosok Egyesületével, így hatékonyan tudjuk segíteni a kerületben élő rászoruló családokat és egyedül élő idős embereket .
A gyülekezet az alábbi programokat biztosítja az érdeklődők számára:
-női kreatív, Bibliatanulmányozó csoport
-baba-mama klub,
- preventív ifjúsági klub,
-vasárnapi istentisztelet
- vasárnapi iskola gyermekeknek
- krízis tanácsadás
- életvezetési tanácsadás
- mediátori szolgáltatás
- gyermeknevelési tanácsadás
- nyári napközis tábor
Alkalmaik nyitottak, szeretettel várunk mindenkit!
Kedves olvasó!
Röviden arról szeretném megosztani önnel, hogy Isten hogyan lépett be az életembe.
Még a szocializmus idején, ateista munkáscsalád gyermekeként nőtem fel Dunaújvárosban. Szüleim nem jártak templomba, otthon nem is beszélgettünk Istenről, igy engem sem foglalkoztatott a kérdés, hogy van-e Isten vagy nincs. Emlékszem, hogy később, amikor megkezdtem a katonai szolgálatot, egy nyilatkozatot kellett tennünk és én nem kevés büszkeséggel vetettem papírra, hogy semmilyen egyháznak nem vagyok tagja. Úgy gondoltam, hogy ilyen dolgokra nekem nincs szükségem és nem pazarlom ilyesmire az időmet.
Ám, a szolgálati időm közepe felé azt vettem észre, hogy valami megváltozott bennem és egy addig ismeretlen érzésre lettem figyelmes. Érthetetlen okból vonzódni kezdtem Istenhez és a gondolataim ekörül kezdtek forogni. Már nem emlékszem, hogy hogyan, de a kezembe akadt egy füzet formájú Lukács evangéliuma. Abban az időben a katonaságnál tilos volt Bibliát, imakönyvet és Ilyesmit tartani, de ez a füzet egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ezek, ezért háborítatlanul olvasgathattam az evangéliumot mindenki szeme láttára.
Néhány nappal a leszerelésem után, találkoztam egy utcai könyvárussal, Rózsika nénivel, aki rövid beszélgetés után Jézus Krisztusról kezdett bizonyságot tenni. Nagyon érdekelt, amiket mondott, életemben először hallottam embert igy beszélni Istenről, mint ahogyan ő. Végül meghívott, hogy menjek el egy kis összejövetelre, amit Dunaújvárosban egy családi házban tartottak. Nem akartam egy teljesen idegen közösségbe egyedül menni, ezért hívtam a barátomat, hogy menjünk el együtt. Amikor viszont a megbeszélt időben találkoznunk kellett volna, ő nem jött el. Emlékszem, ahogy ott álltam a ház kapuja előtt és tétováztam, hogy be merjek-e csengetni. Végül mégis megtettem, és nagyon szívesen be is invitáltak. Egy család volt ott, egy rokonság több tagja, úgy vettem észre, én voltam az első idegen közöttük.
Megkezdődött az összejövetel, először egy fiatalember játszott gitáron néhány nagyon egyszerű dicsőitő dalt. Ez nagyon megérintett, mert egészen addig az istentiszteletekről csak a templomi orgona és a gyászszertartás jutott eszembe és az, ahogy az idős fekete ruhás nénik mormolják a különféle sablonos imákat. Az ilyen szertartások nekem egyáltalán nem voltak vonzóak, sőt nagyon riasztó és félelmetes hatásuk volt.
De, ahogy ezt a felszabadult dicsőítést láttam, ez teljesen más élmény volt. Ezek az emberek boldog arccal, felemelt kézzel dicsőítették és imádták az Urat, nagyon meglepett, hogy Istent így is lehet dicsérni.
Aztán egy öltönyös férfi, felolvasott a Bibliából és magyarázni kezdte a történetet. A beszéde végén hozzám fordult és megkérdezte, hogy akarom-e befogadni Jézus Krisztust a szívembe. A körülöttem ülő asszonyok bíztattak, hogy álljak fel és menjek oda a pásztorhoz, én persze nem tudtam, hogy mi ez az egész és mi fog történni.
Gondoltam, hogy itt ez a szokás, ezt kell csinálni, tehát jó, tegyük azt, amit szoktak ezért feláltam és elmondtam a megtérő imát.
Az egészből nem túl sokat értettem, de éreztem, hogy nagyon jó, amit tettem. A pásztor láthatta ezt rajtam, mert az ima után a vállamra tette a kezét és így szólt: lehet, hogy te most még nem érted, hogy mi történt veled. De tudd meg, hogy Isten komolyan vette ezt az imát és Jézus Krisztus most beköltözött a szívedbe. Te most más ember lettél.
Aztán tovább folytatódott a dicsőítés, az asszonyok teljes szívvel és boldog arccal énekeltek. Ekkor, emlékszem, hogy a körülöttem állók elkezdtek értem imádkozni, hogy: töltsd be szeretet szelleme töltsd be Szentlélek! Erről sem tudtam, hogy miről van szó, gondoltam itt ez is egy szokás, ezért én is mondtam, hogy töltsön be! Nem tudom, hogy mi történt velem, de az összejövetel után olyan boldognak éreztem magam, hogy még szaladtam is hazafelé menet.
Még aznap elmentem a barátaimhoz, és elmondtam nekik, hogy megtértem. Mit csináltál?! Mondom, megtértem. Mit jelent az, hogy megtérni? Kérdezgették. Mivel az egészből még semmit nem értettem, nem is tudtam mást válaszolni: nem tudom, de olyan jó!
Szerettem volna, ha mindezt ők is átélik, el is jöttek a gyülekezetbe, de közülük csak egy maradt meg, a többieket nem érdekelte Isten. A srácok között volt egy jó barátom, aki korábban padtársam is volt az iskolában és nagyon szerettem volna, hogy megtérjen. Többször is hívtam őt, de nem fogadta el Jézust, inkább tovább ment a maga útján. Rövidesen egyre rosszabb dolgokat hallottam felőle. Alkohol, kábítószer, bírósági ügyek, rendőrség stb. Sajnos rövid idő múlva tragikus körülmények között meg is halt, még 30 éves sem volt. Ez nagyon megrázott és elgondolkoztam rajta, hogy milyen csodálatos, hogy Isten engem magához szólított, pedig én is járhattam volna igy, mint ez a fiú. De, neki úgy volt kedves, hogy kiválasszon magának, pedig egyáltalán nem voltam rá méltó.
A hivő életem, tehát szépen indult, jártam a gyülekezetbe, ahol közben zenei szolgálatom is lett, de mégis egy idő után elcsúsztam.
Fiatal voltam, szerettem volna családot alapitani, de nem tudtam jól kezelni a lányokkal való kapcsolataimat. Sajnos megengedtem, hogy mindezek teljesen félre vigyenek. Mindennek a vége az lett, hogy elhagytam a gyülekezetet és később a házasságom is tönkre ment.
Mindezeket nagyon nagy kudarcként éltem meg, ráadásul sok mindent el is veszítettem, amiért egészen addig dolgoztam. Nagyon elcsüggedtem és úgy éreztem, mintha egy nagy örvény akarna lefelé húzni. Ám, ekkor valami megragadott és nem engedett elsüllyedni. Isten újra mellém állt, mint kezdetben, mindössze annyit kért, őszintén nézzek szembe a hibáimmal és vállaljam ezek következményeit. Megkerestem a gyülekezetem vezetőit és teljes bűnvallást tettem. Éreztem, ahogy a lelkem legmélyében megtisztulok és az évek óta cipelt terhek lehullanak a vállaimról, szabad lettem.
Ma már szeretnék azokért dolgozni és tenni, akik hozzám hasonlóan ez első ütközetben alul maradtak.
Isten szólni akar hozzád is, nem fordult el tőled. Ha körülötted minden romokban hever, Ő azt is fel tudja használni arra, hogy végül megtisztítson, megszenteljen és helyreállítson mindent, amit az ördög tönkre tett eddig az életedben.
Légy Hozzá őszinte, gyere a gyülekezetbe és térj meg újra. Kérj segítséget és meglátod az Úr szabadítását. Az Úr veled, erős férfiú!
(Gyülekezeti tag bizonyságtétele)
