A Karácsony után vagy előtt (?) a Húsvét a keresztyének nagy ünnepe. Hogy ki lehet-e emberi szóval fejezni ennek méretét, én nem vállalkozom rá. A decemberi áhítat után többen jelezték felém, hogy jó lenne ezt a közös együttlétet máskor is megejteni. Lassan-lassan a kívánságuk, vágyuk bennem feledésbe merült, mígnem egyik-másik lakónk felemlítette, hogy jó lenne együtt ünnepelni a húsvétot. Említést tettem róla a munkahelyi vezetőimnek, akik beleegyezésüket adták, hogy megtartsam. Az időpontban megegyeztünk és abban, hogyha legalább öt ember személyesen jelentkezik, hogy igénye van arra, hogy Isten Igéjét hallja és szeretetközösségben eltöltse a szabadidejét, örömmel eleget teszek a kérésüknek. Meglepetésemre nemhogy öten, de tizennégyen jelentkeztek! 
A Húsvét rohamosan közeledett, de nekem nem volt ihletésem, textusom, amiről beszélhetnék. Egy teljesen váratlan időpontban eszembe ötlött a missziói parancs. Hogy ne egyhangú beszéd, hanem lélekben is ünnepi hangulat legyen, elkezdtem az internetről letölteni húsvéti dicséreteket, amik az általunk használt énekeskönyvben is benne vannak, majd kiírtam CD-re. Elérkezett a nap, amikor is magot kell vetnem, de, hogy kinek alkalmas vagy alkalmatlan az időpont, nem az én tisztem megmondani, megállapítani. Persze, saját készítésű süteménnyel is készültem, de nem hinném, hogy pusztán ezért vártak volna. 
Kolléganőm segítségemre volt a terítésben, asztalrendezésben, de mint mindig, most is izgultam. Azt hiszem, minden okom megvolt rá, hiszen a feltámadást emberi szavakkal megmagyarázni nemigen lehet, azt érezni lehet Jézus életünkben végzett tetteivel. Én sem tettem másként és ezeket mondtam: Nagy nap ez a mai, bár a teológusok vitatkoznak, hogy melyik ünnep a nagyobb: a Karácsony vagy a Húsvét. Én nem akarok állást foglalni egyik mellett sem, mert kis teológus vagyok én ahhoz, hogy a nagyok dolgába beleszóljak. Nem tudok különbséget tenni a nagyságukban, mert a születés nélkül nincs halál és a feltámadás sincs születés nélkül. Viszont, ha nincs feltámadás, akkor Krisztus születését talán fel sem jegyzik, mert ugyan tökéletesebb emberéletet élt, mint bármelyikünk, de meghalt és az idők folyamán bizonyára feledésbe is merült volna, hogy létezett. De hála legyen a mi Urunk, Istenünknek, hogy nem így történt, mert akkor nem lenne értelme az életünknek, nem lenne értelme a szeretetnek, a megbocsátásnak, az elfogadásnak, a könyörületnek és az irgalmasságnak. Három pontban szeretném elmondani most mindazt, amit hitem szerint az én Istenemtől kaptam üzenetként, amit tovább kell adnom.
- Jézus azt mondja: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Az ember három részre osztja általában a világot: az ég, a föld és a földalatti dolgok. Nézzük sorban! Az égen ott a Nap, a felhők és a madarak. Hát ezen nincs mit uralkodni. A föld definícióján tehát ennek a sárgolyónak a felszínén élőket értjük. Itt ugyan van uralkodnivaló, de arra ott vannak a politikusok, királyok, országok vezetői. A föld alatt az elhunytak tetemei vannak, no meg a bányák, amiket kiaknáztunk többnyire. Ezen az úton nem jutunk valami messzire. Máshonnan kell megközelítenünk a dolgokat.
- Az Isten országa nem erre a három dimenzióra terjed ki! Most örülök, hogy nőknek kell evangéliumot hirdetnem, mert figyeljék csak meg: Jézus először nőknek jelent meg! A nők lelkileg érzékenyebbek, mint a férfiak. A férfiak inkább materialisták. Ezért van az leírva is, hogy néhányan kételkedtek az asszonyok híre hallatán. Legjobban Tamásról tudjuk, hogy azt mondta, hiszem, ha látom, de bizonyára nem volt egyedül. Az asszonyok hittek az angyalnak is, míg Tamás csak akkor, amikor látta a sebeket. Jézus ugyan megmondta előre, hogy fel fog támadni, de ez csak később tudatosult bennük. Ne ítéljük el ezért őket, mi is gyakran vagyunk így. Érdekes, ha azt halljuk, hogy valamelyik író, költő, szobrász élt ettől eddig, azt elhisszük, de ha Jézusról hallunk, akkor az mese, kitaláció, hallucináció. Ráadásul, ha még a feltámadását is említjük, egyenesen a zárt osztályra küldenek bennünket. Egy kitalált személy vagy hazug esemény miatt gondolják, hogy bárki is a halált választaná? Pedig sokan az arénában végezték az oroszlánok között, mert nem voltak képesek letagadni azt, amit láttak, esetleg megtapasztaltak. Higgyék el, én sem kapok több fizetést, mert az átélt tapasztalataimról beszélek, ami emberi mértékkel mérve lehetetlennek tűnik. Amikor az orvostudomány csődöt mond és kikötve, felrácsozva a halálom beálltát várják, én meg épülök, felkelek, kiszállok a kerekes székből, nem tudják hova tenni. Ha meg az Isten kegyelméről beszélek, ostobának néznek. De úgy vagyok vele, hogy amikor ők is megtapasztalják, magukat hogyan minősítik? Márpedig én valóban megtapasztaltam az Isten irgalmát, mert a saját mértékemmel mérve is halált érdemeltem volna az előző életem miatt. De Jézus értem is jött, hogy üdvösségem legyen. Új életet kaptam, hogy mások örömére és hasznára lehessek, hogy értelmet nyerjen az én életem is. Hiszem, hogy mindnyájunkat ilyen céllal teremtett, nem azért, hogy elforgácsoljuk az életünket holmi kis kalandok, melegedők vagy esetleg bármilyen ellátó intézményben. És itt jön a 3. pont:
- Küldetésünk van. Az Isten országát hirdetnünk kell. Azt, hogy az Isten szeret bennünket, megbocsátja bűneinket és Jézus Krisztus üdvösséget szerzett mindnyájunknak. Példát élt elénk, hogy hogyan lehet lelki terheinktől megszabadulni, hogyan kell szeretettel elfogadni a másikat, hogy boldogok lehetünk akkor, ha másokat sikerül hozzávezetnünk. Ha csak örömködünk, hogy Jézus meghalt és feltámadt értünk, az olyan, mint az a kút, amelyikből soha nem mernek vizet: előbb megposhad, majd kiszárad. De ha továbbadom, boldog leszek tőle. Ha elfogadom a másikat, ha megbocsátok, ha a szolgálatára vagyok bárkinek és ez mosolyt csal az arcára, ha osztozok abból a kevésből is, amim van, a bennem lakó Jézus Krisztus szeretetét sugárzom. Itt kezdődik az Isten országa, itt a földön és majd odaát a számadáskor nem kell pironkodva, fejet lehajtva szégyenkeznem, mert követtem a misszió parancsot.
Ebben a három pontban adom tovább, amit az én Uram rám bízott, de egy mondatban így tudnám összefoglalni: szeress, mert a feltámadott Jézus Krisztus azt mondta. Nem érzelmi túlfűtöttséggel, szolgálattal. Akkor tudják meg, hogy Jézus igazi barátja vagy, ha nem hozol szégyenfoltot erre a barátságra. Ha érzed, hogy Jézus mosolyog, ha rá tekint. Kívánom mindnyájunknak, hogy Jézus Krisztus ne bánja meg soha, hogy vállalta értünk a keresztet. Természetes imádkoztunk, majd elmondtuk közösen a Miatyánkot és a minden keresztyének hitvallását, az Apostoli hitvallást is. Végül pedig csoki tojást adtam mindenkinek, elmondva, hogy a hagyomány szerint ez az újjászületés jele, a nyúl pedig annak jelképe, ahogy a tanítványok futottak az üres sírhoz. Ennek jeleként nyuszi alakú tortával kínáltam meg az asszonyokat, akik örömmel és testvéri szeretettel vettek engem és egymást körül. 
Személyes tapasztalatom az, hogy valóban feladatunk hirdetni, mondani alkalmas és alkalmatlan időben az Isten Igéjét, különösen, ha tettekkel is alá tudjuk támasztani, mert soha nem tudhatjuk, mikor hoz gyümölcsöt a mi magvetésünk. A nekik szerzett öröm engem boldoggá tett, hogy ismét valakiknek a hasznára lehettem.
Újlakiné Rózsi
Budapest, 2013. április 1.
