Otthonunkban különösen nagy jelentőséggel bír május első vasárnapja, Anyák napja. Erre az ünnepre gondolva az ember előtt romantikus képek jelennek meg az anyaságról: ahogy egy gyermek belesimul az anya karjaiba, ahogy betegen, bágyadt tekintetét a gondoskodó édesanyára veti, amikor első lépéseit megteszi édesanyja felé, amikor először kimondja: anya, amikor olyan kacajjal, mosollyal ajándékozza meg édesanyját, amit csak neki tartogat, amikor először rajzolja el az „én anyukám”-at. Hajlamosak vagyunk ilyenkor az agyunk egy hátsó zugába űzni az olyan képeket, amikor a gyermek hisztizik, visszabeszél, nem hajlandó megenni a főzeléket, földhöz vágja magát és üvölt a zsúfolt üzletben, vagy éppen kamaszként duzzogva a szoba sarkában gubbaszt, és a fülében dübörög a zene. Itt, az anyaotthonban mintha az anyaság örömei és nehézségei tömörített változatban jelennének meg. Hiszen 14 édesanya küzd a hétköznapokkal – és néha a gyermekeivel – egy fedél alatt. 14-en, és mégis egyedül. Egy személyben kell a család fenntartásáról gondoskodni, fegyelmezni, biztonságot nyújtani, nevelni, szeretni, főzni és takarítani. Az anyasághoz kötődő romantikus képeket elnyomja az aggódás, hogy mi lesz holnap, hogy adjam meg a gyermekeimnek, amire szükségük van? Különösen fontos ilyen helyzetben, hogy az évnek azon az egy napján kicsit kizökkenjünk a hétköznapi taposómalomból, és lássuk meg, milyen értékes megbízatást kaptak az édesanyák. Hogy különlegesek, mert egy – vagy több – különleges emberke felnevelésének a feladatára éppen ők lettek kiválasztva. Aki rájuk bízta ezt a feladatot, látott bennük elég erőt, kreativitást, fantáziát, türelmet, hogy a feladatot képesek elvégezni. 
Idén különlegességük kiemelésére egy „szépség nap”-ot kaptak az otthonunkban lakó édesanyák. Örömmel fogadtuk az önkéntesek felajánlását, akik idejüket, eszközeiket, tudásukat egy napra a Fény Háza lakóinak adták. Fodrász, kozmetikus, manikűrös, pedikűrős és masszőr szakemberek lepték el a házat, minden helységben, sarokban, csattogott az olló, zúgott a szárító, száradt a körömlakk. Percről percre oldódott a hangulat, lazultak az izmok, szépültek az anyukák. Közben a gyerekek ügyeskedtek. Mindent beleadtak, hogy a legtökéletesebb ajándékot készítsék el az ő különleges és szép édesanyjuknak. Igazán szélesre akkor terült a mosoly az anyukák arcán, amikor előkerültek a gyerekek a virággal, és a saját kezűleg ragasztott, vágott, vasalt, bütykölt munkájukkal.
