A természet szépen, lassan megnyugszik, elcsitul körülöttünk. Ez segít a lelkünknek is hangolódni, készülni az ünnepekre.
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (MBÚB 2014)
„Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” (K-N)
Zsoltárok könyve 46 rész 11a vers
Egy alkalommal, amikor éppen „nagyon” dolgoztam a konyhánkban, és rettentően elfoglalt voltam, a kisfiunk, aki akkor még csak olyan öt éves lehetett, odajött hozzám, és kedves határozottsággal közölte velem: „Anya, üljünk le, és csináljunk semmit!” Nem volt szükség további magyarázatra, a maga nyílt módján tökéletesen kifejezte, hogy túlpörögtem, és azt szeretné, ha abbahagynám, bármit is csinálok, és helytette csak őrá figyelnék.
Sajnos nem vagyok jó ebben. Megállni, vagyis „nem mozdulni”, nem tenni semmit, nyugton lenni, gyakran nehezemre esik. Nyugton maradni, nyugton ülni, vagy feküdni, nem nagyon megy, „csak úgy”. Az életünk arról szól, hogy valamit mindig csinálunk. Legalább arrébb megyünk, ellenőrzünk, vagy csak megnézünk valamit. Gyorsan még elintézzük, hiszen még belefér. Állandó pörgésben élünk általában. De mi van akkor, amikor ISTEN azt mondja, hogy: Álljatok meg! Távolodjatok a világ zajától és csendesedjetek le!
Tavaly, a kijárási korlátozások idején, egy délutáni bevásárlás közben két fiatal férfi haladt el mellettünk, és hallottuk, ahogyan az egyik arra bíztatta a másikat, hogy csináljanak valami közös programot, hiszen ő ráér éjfélig! A másik ránézett és emlékeztette arra, hogy a járvány miatti korlátozások szerint este 8 órára haza kell érjen, ki-ki a maga otthonába. Tudta, de nem akart otthon maradni, csendben lenni. Egyre többen háborognak, és már arról beszélnek, hogy meg vannak fosztva dolgoktól, amiknek a pótlására már sohasem lesz alkalmuk.
Az advent olyan időszak, amikor ISTEN arra kér minket minden évben, hogy csendesedjünk el és pihenjünk meg az ő jelenlétében. Bár a világ körülöttünk meg van őrülve, szaladgálás az ajándékok után, vagy az élelmiszerekért. Sokan elfoglalják magukat ezzel, hogy ne a valódi problémáikkal kelljen foglalkozniuk, és a végén fáradtan, kimerülten, hajszoltan „ünnepelnek”. A statisztikák azt mutatják, hogy a legdurvább, akár tettlegességig fajuló, vagy évekig tartó haragot okozó veszekedések is az év végi ünnepekhez kapcsolódnak. A stressz, bizonytalanság és kimerültség felszínre hozza azokat a dolgokat, amelyek talán hónapokig sem kerülnek elő normál tempó mellett. Van lehetőségünk ezt elkerülni? Igen! Ha a családtagok nyugodtan és nyíltan állnak egymás elé egész évben. A valódi problémákat jó megoldásokkal kezelve folyamatosan.
De mit tegyünk ebben nagyon furcsa adventi forgatagban, amely körülvesz minket? Használjuk azt a lehetőséget, amelyet a mi döntésünk befolyásol. ÁLLJUNK MEG, és még inkább KERESSÜK ISTEN! Távolodjunk el a zajtól és figyeljünk rá.
„A csend nem valaminek a hiánya, hanem lehetősége annak, hogy valami megszülessen. A csend körülvesz minket, éltet és betölt. Az ember számára mégis művészet az elcsendesülés.” (Mustó Péter)
Amikor nem tudunk elcsendesedni Isten jelenlétében, akkor lesz bennünk és körülöttünk zűrzavar, káosz, félelem és harc. Ezt látjuk sokak életében most, akik nem tudnak alkalmazkodni az újonnan jött rendhez, mert sohasem tapasztalták meg a csend békességét és a lehetőséget, amit magában rejt.
Rajtunk is múlik, mire használjuk az ünnepeket, az adventi időszakot. Ezeket a bíztatásokat olvashatjuk a Bibliában: „Csak Istennél csendesül le lelkem.” (Zsoltárok könyve 62 rész 2a vers) „Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.” (Zsoltárok könyve 131 rész 2 vers) „Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!” (Habakuk próféta könyve 2 rész 20 vers)
Talán ez az év már tényleg alkalmas lesz sokak életében arra, hogy adventben valóban a Békesség Fejedelmével való találkozás várakozásban éljenek. Talán az ünnep már nem csak a csomagokról, a rengeteg ételről, az önzésről szól majd, hanem kicsit arról, amely miatt létrejött, Úr Jézus földre jöttének megünnepléséről.
Az advent, eljövetel, várakozás. Adventus = megérkezés. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka, négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje.
De mire is vár a mai kor embere 2021-ben? Mire figyel, és mi foglalkoztatja?
Mindenütt látunk magunk körül adventi koszorút dekorációként, ám négy gyertyájának jelentése mára már héttérbe szorult: 1.remény, 2.hit, 3.öröm, 4.szeretet. Ezek tudnak ránk hatni a várakozásban? Ha erre figyelünk, segít a lelkünknek is hangolódni, engedjük hát, hogy csend legyen bennünk is.
Álljunk meg, és élvezzük azt a kiváltságot, hogy Isten akar a társaságunkban időt tölteni.
Élet, változás, nyugalom csak Isten jelenlétében lehetséges. Éljünk hát ezzel!
Forrás: TGG | Kommunikációs osztály
Dátum: 2021. november 24.
A kép forrása: © Pojoslaw | Dreamstime.com | freedownload
