Vecsey Enikő öszefoglalója a játékkal, kézműveskedéssel, bábelőadással és Isten szeretetével fűszerezett napról
Halál és élet, sötétség és fény, reménytelenség és remény… ellentétpárok. Sokszor halljuk ezekben a napokban amikor az ember nem tudja mit hoz a jövő és hogy micsoda reménytelen az élet. Egészen közelről megtapasztaljuk a hazánkkal szomszédos országban zajló háború okozta nehézségeket, amikor menekülő családoknak, nagymamáknak, anyáknak és gyermekeiknek és néha apáknak próbálunk segíteni, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat. Mi nem látunk mást, mint embereket, akik bizonytalanságban és félelemben élnek. Látjuk a szomorúságot és reményvesztettséget.
Az Üdvhadsereg Menekültsegítő Missziója sokféle módon nyújt segítőkezet bajba jutott embertársainknak. Itthon azoknak, akik a háború elől menekülnek és gyermekeik védelmében, a jobb élet reményében új országot és új hazát keresnek, Ukrajnában pedig adományokkal, és ha szükséges, lelkisegéllyel.
Nemrégiben az Üdvhadsereg több gyülekezetéből és intézményéből összefogott egy kis csapat és egy határközeli ukrajnai faluban jártunk. Egy iskolából kialakított otthonban, a háborús területekről menekülő ukrán nyelvű családoknak adnak szállást, és segítséget addig amíg szükségük van rá. Itt tartottunk gyermeknapot, játékkal, kézműveskedéssel, és egy bábelőadással, és utána finom ebéddel, amely a kertben bográcsban főtt, amíg a programok voltak.
Kihívás volt mindannyiunknak, mivel a családok, a gyermekek csak ukrán nyelvűek, de megtapasztaltuk az Úr támogatását. Egy helyben élő hölgy volt tolmácsként a segítségünk, és az egymás felé tanúsított szeretetteljes nyitottság minden nyelvi akadályt. A gyermekek önfeledten játszottak, kipróbálták az új játékokat, csodás gyöngyfüzéreket készítettek és vidám énekeket tanultak, amelyek az Isten szeretetéről szóltak.
A bábelőadást a saját nyelvükön hallották és megtanulták, hogy a szeretet mindent legyőz, Isten az összetört szíveket meggyógyítja és betölti szeretetével, amit soha nem vehetnek el tőlük. A bábelőadás után rövid üzenetet hallhattak a Bibliából bátorításként, hogy az Isten nem feledkezett el róluk, hanem a keze ma is kinyújtva van az emberiség felé, hogy megmentse azt, aki kéri.
A nap végén mindannyian elfáradva, de Istennek hálával a szívünkben köszöntünk el, és indultunk útnak. Az otthon vezetője elmondta, hogy az, amiről énekeltünk, az a „kicsiny kis fény” óriási ajándék volt számukra és beragyogta a napukat. Mi tudjuk, hogy ez a fény, maga az Úr Jézus, aki elhozta az elveszett, reményvesztett emberiségnek a megváltást, aki által új és reményteljes életet kap mindenki, aki hisz Őbenne.
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézsaiás 9.1)
