Interjú az Üdvhadsereg emberkereskedelem áldozataival foglalkozó munkatársaival a munkájuk során szerzett tapasztalataikról.
Mi kell ahhoz, hogy valaki otthagyja a prostitúciót?
A döntést a változtatásra mindig a lánynak kell meghoznia, mi “csak” segíteni tudunk neki, de az ő szándéka nélkül nincs változás. Mivel az áldozathibáztatás nagyon erős itthon, szemléletformálásra is szükség van, hiszen sokan tényleg csak belesodródnak az ilyen helyzetekbe. Például egy váratlan krízis esetén beszűkül a gondolkodásuk, úgy érzik, hogy nincs más kiút, csak a prostitúció hozza meg a gyors megoldást. Nagyon hosszú az út, de aki ki akar törni, az ki tud.
Hol kezdődik ez az út, honnan indulnak ezek a lányok?
Az áldozatok sokszor mélyszegénységből , érzelmileg elhanyagolt háttérből jönnek. Megtanulnak nélkülözni, éhezni - az érzéseiket elnyomni, aztán tinédzserkorban jön a lázadás: elegük van a körülményekből, keresik a lehetőségeket, hogyan törhetnek ki, ekkor kerülnek bele ebbe a körforgásba, aminek az elején mindig sok a pénz, a fényűzés, aminek akkor még nem látják az árnyoldalait. Sok lányra jellemző, hogy gyermekként szexuálisan abuzálták őket - ez már kisgyerekként olyan mentális torzulást okoz, ami miatt rutinná válnak olyan viselkedés-típusok, amik fizikailag és érzelmileg is károsak. Természetesen hátra lehet hagyni egy traumatizáló családot, de ha az egyén később, fiatal felnőttként vagy felnőttként újra olyan szituációba keveredik, mint pl. egy abuzáló párkapcsolat, akkor ugyanazok a régi minták, mechanizmusok kapcsolnak be, amik normalizálják a helyzetet, így az áldozat nincs tudatában áldozati szerepével.
Amikor valaki belekerül (a prostitúcióba), az elején mindig nagy a csillogás, drága ruhák, ékszerek, felszabadultág érzése, amire rásegít a könnyű drog használat is - ilyenkor szinte lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy lépjenek ki ebből az életvitelből, hiszen csak a napos oldalát látják az egész helyzetnek. A problémák akkor jönnek, amikor a varázs kezd elmúlni, már nem dől annyira a pénz, nem ő van a középpontban, kevésbé lesz keresett a kuncsaftok között, elindulnak lefelé a lejtőn, részben az életvitel miatt is - meglátszik a külsőjükön ez a fenntarthatatlan lét - ilyenkor elkezdenek kompenzálni: póthaj, műszempilla, kihívóbb ruhák. Jelen van a rivalizálás is, egymást próbálják túllicitálni a lányok, kialakul a paranoia, a túlkompenzálás, frusztráció, depresszió, spirál lefelé.
…..és mi jön ezután?
Amikor eljön az az idő, hogy a lány már nem annyira keresett a kliensek körében, akkor lépnek át a barátjával abba a fázisba, amikor már többen lesznek a "kapcsolatban". Mivel nem megy annyira a biznisz, a strici - bár esküdözik, hogy csak és kizárólag a lányt szereti - behoz egy új szereplőt, "pusztán a munka miatt", így lehet, hogy egy kapcsolatban akár hárman vagy többen is lehetnek és ez minden résztvevőnek teljesen normális. ("mit szólnál, ha behoznék még egy lányt, csak hogy neked kevesebb legyen a munka, persze téged szeretlek, de hát azért néha vele is le kell feküdnöm") Sokszor bérelnek egy lakást – itt élnek - online dolgoznak, és innen mennek ki az utcára. A stricik az esetek többségében csak annyit költenek egy lányra, hogy fenntartsák az illúzióját a gondtalan életnek, miközben ők sokkal több pénzt tesznek el.
Ki az áldozat?
Áldozat az, akit becserkésznek, jellemzően ők azok, akik állami gondozotti háttérrel, szegénységből érkeznek. Sok esetben nincs meg az áldozati szereppel való azonosulás, ezért sem kérnek segítséget. Sokkal inkább a bántalmazóval azonosulnak, ráhangolódva arra, hisz ez a megszokott gyermekkorból hozott kötődési minta.
Ha valaki ezt önszántából csinálja, miért kell a strici?
Mert a lányok nem striciként tekintenek rájuk, hanem a barátjukként, élettársukként. Nekik elég annyi, hogy "szeretve vannak", el vannak fogadva. Ezért cserébe bármit készek megadni.
Van kiút?
Azért is nehéz rálépni a kivezető útra, mert a sok évnyi testi-lelki szenvedés után már nincs meg a remény, a kellő akarat, motiváció, ambíció, hogy váltsanak, szinte beletörődnek a helyzetükbe. Nem hiszik el magukról, hogy képesek mást is csinálni. Aki eldönti, hogy otthagyja az utcát, annak sikerül. Mindig van kiút, a megoldás és felkínált segítség elfogadása.
Forrás: Üdvhadsereg | RÁHÁB Program
Dátum: 2023.08.28.
A kép forrása: Unsplash.com
