Nagyon csendes az Üdvhadsereg Debreceni Gyülekezeténeknek háza. Hiányzik az élettel teli közösség.
Üres az imaterem. Mint minden közösséget, a Debreceni Gyülekezetet is új kihívások elé állította a zárlat. Mivel összetartó, egymással aktív kapcsolatot ápoló közösség, ezért különösen nehéz volt tudomásul venni azt, hogy a találkozásoknak, közös idő eltöltésének a virtuális térbe kellett áttevődnie.
Minden fórumon, amely nem veszélyezteti a többiek egészségét próbálnak egymással kapcsolatot tartani, támogatva ezzel egymást. Telefonon, e-mail-ben, online fórumokon beszélik meg a közösség tagjai a mindennapi kihívásokat. Az emberekben természetesen folyamatosan ott vannak és megfogalmazódnak kérdések, leginkább a bizonytalanság, ami teherként rájuk nehezedik, félnek attól, hogy elveszítik-e a munkájukat és, hogy milyen hosszú ideig tart majd ez a bezártság. Mi történik majd a családjukkal és mikor tudnak majd újra közösségbe menni? Mindenkinek hiányzik az együttlét. A gyülekezet vezetői, idejük nagy részében próbálják lelkileg támogatni őket. Hosszú órák telnek el személyes beszélgetésekkel, lelkigondozással.
Tartós élelmiszer csomaggal segíti a közösség azokat a családokat, akikről tudják, hogy nehéz helyzetbe kerültek. Már több ilyen csomag kiosztásra került és most terveznek egy újabb bevásárlást, amelyből újabb emberek számára tudnak majd segítséget nyújtani. Természetesen nyitottak a külső megkeresésekre is, de nem tapasztalható túl nagy igény jelenleg, csak néhány család jelezte, hogy szüksége lenne segítségre. Ők meg is kapták azt. Bizakodva és imádkozva várja a közösség a felszabadító döntést, amely után ismét élvezhetik majd egymás társaságát.
