„Borongós volt az idő, énekelni kezdtünk és kisütött a nap. Kézzel fogható volt Isten jelenléte.” Interjú a Cséki házaspárral.
Cséki Marika és Győző jelenleg Miskolcon és Sajókazán vezet Üdvhadsereg gyülekezeteket és nyújtanak segítséget a látókörükben élő rászorulóknak. Olyan kihívás számukra ez az új helyzet, amellyel eddigi életük során még nem találkoztak.
Munkájukat most a megszokott, hagyományos módon nem végezhetik, ezért számos új dolog került előtérbe a kapcsolttartás érdekében. Heti három alkalommal van Istentisztelet online egy zárt Facebook csoportban, 90-100 fő részvételével. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy régen látott emberek is szívesen csatlakoztak be a csoportba.
A személyes kapcsolttartást természetesen semmi sem pótolja, ezért, hogy az előírásokat betartsa, csak heti egy alkalommal megy Győző Sajókazára. A családlátogatás Sólyomtelepen most úgy zajlik, hogy utcánként leparkol az autóval kiszáll és megáll mellette. A családok mennek oda hozzá, így szabadban, kellő távolságra egymástól zajlik most a lelki gondozás. Olyanok is jönnek beszélgetni, akik korábban nem is jártak a közösségünkbe. Keresik a hívő emberek társaságát, mert megtapasztalták, hogy a bizonytalan helyzetben is lehet békesség a szívünkben. Öröm, hogy a településen nem történt megbetegedés, de talán azért is, mert mindenki igyekszik vigyázni egymásra. Az élet alapvetően nem változott.
Miskolcon sokkal nehezebb a kapcsolattartás, az idősek félnek és nem nagyon mernek kijönni az utcára. Ezért őket úgy látogatják, hogy ők megállnak a ház előtti járdán és az ablakon keresztül beszélgetnek.
Azt tapasztalják, hogy az emberek most érzik meg, milyen nagyon hiányzik nekik a közösség. Mindenki azt fogalmazza meg, hogy nagyon várják már a lehetőséget, hogy újra együtt lehessenek a gyülekezetben. Ez a helyzet igazán megéreztette az emberekkel, miről is mondanak le gyakran saját döntésükből, amikor lehetne, de nem mennek közösségbe. Az igény most ezért is olyan nagy az online kapcsolatra, hogy valamelyest pótolják a személyes találkozásokat.
Sokan keresik őket telefonon is, olyan hívás is volt, amely külföldről érkezett. A kérdések elsősorban arra irányulnak, hogy az emberek próbálják megérteni ezt a helyzetet, miért is van ez most így? Bizalommal fordulnak feléjük, útmutatást, segítséget várva a véleményalkotásban, a helyzetben való eligazodáshoz. Mindenkit foglalkoztat a jövő, merre tartunk?
Talán a legnehezebb mégis az, hogy a gyermekeknek nem lehet most foglalkozást tartani. Megható a ragaszkodásuk. Minden fórumon küldik a kis üzeneteiket kifejezve ezzel ragaszkodásukat és szeretetüket, nagyon várják a zárlat végét.
Ugyanakkor meg kell fogalmaznunk, hogy a hitet is erősíti ez az időszak, a gyülekezeti tagok közül sokan megfogalmazták, hogy most még inkább felismerték, hogy a legjobb utat választották, amikor Isten mellett elkötelezték magukat és gyülekezethez csatlakoztak. A döntésük ad nyugalmat és tartást a mindennapokban.
Fel kell ismerni, hogy az életünk véges, bárkit elszólíthat a halál, bármikor. Sokkal közebb van most ez a gondolat az emberekhez, nem lehet mindig elhessegetni ezt a kérdést, ez a helyzet szembesített sokakat azzal, hogy foglalkozniuk kell ez életük nagy kérdéseivel. Olyanok is nyitottak lettek, akiket korábban nem tudtunk elérni segítségünkkel.
Gyakran szóba kerül a 7 zsoltár, az üldözött éneke. Tudjuk, hogy a járvány nem Istentől van, de azt is tudjuk, hogy végül hatásaiban még is lehet a javunkra.
Nemrégiben volt egy temetés, ebben a helyzetben kellett elbúcsúznunk valakitől, aki közénk tartozott. Tisztában volt azzal, hogy a betegsége nagyon súlyos, elfogadta azt és békessége volt. A halála megrázta a közösséget. Nem olyan módon lehetett most temetni őt, elbúcsúzni halottunktól, mint ahogyan azt megszoktunk. A temetés elején borongós volt az idő, de összejöttünk és énekelni kezdtünk közösen, és abban a percben kisütött a nap. Ez minden jelenlévőt mélyen megérintett, szinte kézzel fogható volt Isten jelenléte. Valóban békesség és megnyugvás volt érezhető. Lehet ilyen is egy búcsúzás.
Tesszük a dolgunk, fentről várjuk ehhez az erőt és bátorítjuk az embereket, hogy az életüket minden időben úgy éljék, hogy az megállja a krízis időszakok viharainak tépázását is.
