A mindennapjainkat élve általában nem is gondolunk arra, hogy egy váratlan esemény hogyan tudja kifordítani életünket megszokott menetéből.
Az alábbiakban ajánljuk szeretettel Semes-Bogya Tibor Ferencné Koncz Zsuzsanna életbeszámolóját.
„Lelki életem a megtérésem előtt kiegyensúlyozottnak volt mondható. Rendezett, boldog családban, jó anyagi körülmények között éltem mindaddig, míg Édesapám élt és velünk volt. Édesapám infarktusban a karjaimban halt meg. Halála után az anyagi körülmények és az örökség miatt a családom felbomlott. Súlyos lelki válságba jutottam, így kerültem először albérletbe, majd kórházba. A törést nem tudtam feldolgozni, öngyilkos akartam lenni. A kórházban hallottam, hogy az Üdvhadseregnek van egy női rehabilitációs otthona a Lemberg utcában, ahová esetleg én is mehetnék.
A kórházból kikerülve rövid ideig az utcán életem, onnan pedig 2010-ben az Üdvhadsereg női szállójára kerültem. Megérkeztem. Oros Istvánné, Magdi néni volt akkoriban ott a vezető, aki egyben az Üdvhadsereg katonája is volt. Rám nézett, és azt mondta, hogy nem véletlenül kerültem a házba. Mindaddig semmit nem tudtam az Üdvhadseregről. Magdi néni beültetett az aznapi reggeli áhítatra, ahol Istent dicsőítő énekeket énekeltek az énekeskönyvből. A harmadik ének, ami úgy kezdődik, hogy „Nézd meg az évszakokat…”, különös hatással volt rám. Ebben arról van szó, hogy az emberek, akár barátok, ellenségek, jönnek mennek, de Isten az, aki örökre megmarad, és a legbiztosabb pont az életünkben.
Nézd meg az évszakokat, Heteket, hónapokat,
Üstökösök fényes útjait. Nézd meg a csillagokat,
a jó és rossz napokat, Egyik jön, a másik távozik.
Refr: Csak egy van, aki soha, soha meg nem változik.
Aki tegnap és örökké ugyanaz. A világ összedőlhet,
és az idő elmúlik, De Jézus Krisztus mindig hű marad.
Nézd meg az embereket, barátot, ellenséget:
Valótlant oly gyakran mondanak.
Ígérnek új örömet, új célt és új életet,
Hamar rájössz, csak üres szavak.
Tekints most önmagadba, jelenre és a múltra,
Mondd, milyennek látod életed?
Találsz-e szépet benne, olyat, mi igaz lenne,
Vagy még mindig megcsal a szíved?
Én akkor a szövegből nem sokat értettem, de utólag tudom, hogy a Szent Lélek munkálkodott bennem, mert nagyon felkavart, mélyen érintett és záporoztak a könnyeim, nem bírtam abba hagyni a sírást. Vége volt az áhítatnak, mindenki szeretettel vigasztalt, és felvettek a női otthonba lakónak az 1 számú szobába.
Amikor az otthonba kerültem, nem volt munkahelyem, pénzem, ellopták az irataimat, a telefonomat és minden személyes tárgyamat. Az otthonvezető, Magdi néni kinyitotta a pénztárcáját, és egy ötezer forintost gyűrt a zsebembe. Nem értettem ezt az önzetlenséget, mert mindaddig inkább csak kihasználtak és becsaptak. Tiltakoztam a segítség ellen. Magdi néni azt mondta, hogy ezt nem tőle kaptam, hanem Istentől, és ezt nem szabad visszaadnom. Ha majd talpra állok, és rendeződik az életem, akkor ezt a pénzt egy másik embernek kell adnom, aki ugyanilyen segítségre szorul. Ez nagyon mélyen megérintett, és azóta is ez az elv vezérel. Mindez egy pénteki nap történt. Vasárnap az intézményvezető körbejárta a szobákat, és nagy szertettel mindannyiunkat Istentiszteletre hívtak. Bementem a terembe, ahol Vecseyné Fulmer Enikő őrnagynő prédikált, és azt tapasztaltam, hogy szeretetével, és kedvességével, beragyogja a termet. Az Istentisztelet után kávé és sütemény kíséretében nagyon családias légkörben beszélgettünk. Ez olyan erőt adott, hogy a következő héten már próbanapra mentem dolgozni, és röviddel ezután már egy csokoládégyárban idénymunkásaként dolgoztam. Isten szó szerint megédesítette az életemet. Onnantól kezdve rendszeresen jártam a gyülekezeti alkalmakra. Egy alkalommal Isten Igéje nagyon szíven talált,
(Ézsaiás próféta könyve 40 rész 31 vers) ”De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” Azon az Istentiszteleten bűnbánatra jutottam, és átadtam az életem Jézus Krisztusnak.
Kimondhatatlan öröm, szeretet és boldogság, töltötte be egész lényemet, úgy éreztem hazataláltam. Visszamentem a szobámba, és a hűtőszekrényen megláttam egy hűtőmágnest, amire ugyanez az igeszakasz volt felírva, de senki nem tudta, hogyan került oda. A furcsa az volt, hogy az istentisztelet előtt még nem volt ott, és senki nem vállalta, hogy az övé lenne. Magdi néni azt mondta, biztos Isten adta nekem, hogy soha ne felejtsem el ezt a napot. És valóban, a hívő életem során sokszor megerősített az Úr ezzel az igével. Ha csak lehetett, minden szabadidőmet a Vecsey lelkész házaspárral töltöttem, mert szinte családtagnak éreztem magam a jelenlétükben. Ma már tudom, Krisztus szeretetével szolgáltak, felénk.
Az Úr úgy megáldott, hogy a munkahelyemen, több mint 100 dolgozó közül, engem választottak a két legjobb közé, akiket tovább vittek egy másik munkahelyre. Ez egy kontaklencse gyár volt, ahol tervező mérnökökkel dolgozhattam együtt. Ez már állandó munkahelyemmé lett. Egy igehirdetés alkalmával Istentől elhívást kaptam, hogy mint üdvhadsereges katona szolgáljak az életemmel az ő seregében. Elvégeztem a katonaképzést, de nem lehettem mindjárt katona, mert még lakója voltam az intézménynek.
Évekig szolgáltam és jártam a gyülekezetbe, ahol megismertem jövendőbeli férjemet Semes-Bogya Tibor Ferencet, aki szintén ott szolgált a gyülekezetben, és aki az Üdvhadsereg férfi otthonában dolgozott, mint lelkigondozó. Férjemmel együtt szolgáltunk tovább a Józsefvárosi gyülekezetben. 2013-ban letettem a katona fogadalmat, mert az Úr megerősített abban, hogy itt szolgáljak az elesettek felé. Isten ezzel az igével erősített meg a szolgálatra, amit szintén sokszor megkapok.”
(Ézsaiás próféta könyve 45 rész 2 vers)
„Én megyek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.”
Forrás: Semes-Bogya Tibor Ferencné Koncz Zsuzsanna/Terézvárosi Gyülekezet/Kommunikációs osztály
Dátum: 2022. április 6.
A képek forrása: Semes-Bogya Tibor
A hír letölthető INNEN pdf formátumban
