Amikor arra gondolunk, hogy valaki bántalmazott, először főleg a fizikai bántalmazásra és a párkapcsolati konfliktusokra gondolunk. Pedig a bántalmazásnak rengeteg arca van.
Júlia története a Magyarországon is létező modernkori rabszolgaságról szól, és arról, hogyan lehet megfelelő segítséggel új életet kezdeni.
Júlia 54 éves hölgy, gyerekkorát egy vidéki kisvárosban töltötte szüleivel és 2 évvel idősebb nővérével. Nem sok mindenre emlékszik, azt mondja, amíg a szülei éltek, addig jó volt minden. Évekig egy gyárban dolgozott, férjhez is ment.
A házassága rövid ideig, pár hónapig tartott. Később is csak rövidebb párkapcsolatai voltak, Gyermeke nem született.
Elmondása szerint a problémák főleg akkor kezdődtek, amikor szüleik halála után egy Budapesthez közeli településre költöztek a nővérével és annak lányával. Ekkor kb. 50 éves volt. A szülői házat eladták, ő azonban pénzt nem látott belőle. Időközben leszázalékolták, enyhe mentális zavarral küzd. A településen albérletben laktak, a helyi pékségnél kaptak munkát. Júlia soha nem kapott fizetést, ugyanakkor minden éjjel 12 órát foglalkoztatták, „Lemezeket pucoltam”- mondta. A nővére vette fel a fizetését, nála nagyon ritkán volt pénz. Néha 400 Ft-ot kapott a 12 órás munkáért nővérétől. Mikor intézményünkbe került, akkor szembesült vele, hogy a rokkantsági ellátása is jóval több, mint amit a nővére elmondott neki. Az ellátását szintén elvették tőle.
Sehova, még a helyi boltba sem járhatott. Testvére és annak lánya rabszolgasorban tartották. Egy alkoholos veszekedés után, januárban, a tél közepén Júliát nővére kirakta egy reklámszatyorral az utcára. Pár darab ruha, személyi igazolvány és 15 000 Ft volt nála. Reggel beült az orvosi rendelőbe, az egyetlen olyan helyre, amit ismert, nem tudta hová menjen. A rendelőben értesítették a területileg illetékes családsegítőt, akik hozzánk, a Válaszút Házába hozták Júliát.
Teljesen tájékozatlan, nagyon zárkózott, csendes és bizonytalan volt. Sohasem járt még Budapesten. Azt sem tudta hogyan kell buszjegyet venni, hogyan kell érvényesíteni. Önállóan nem tudott tájékozódni, önbizalmától teljesen megfosztva érkezett, saját zárt világában élt.
Eleinte mindenhova kísérgetni kellett, de később gyorsan megtanult tájékozódni. A korábban zárkózott Júlia egyre vidámabb és nyitottabb lett. Ma már érdeklődő, beszédes, részt vesz a közösségi programokon, nagyon együttműködő és hálás minden törődésért, amit kap. Könnyen befolyásolható, ezért is volt könnyű korábban kihasználni. Ragaszkodó természetű, gyakran beszél arról, hogy mennyire szeret a Válaszút Házában lakni. Ma már munkája is van, 4 órában takarít. Fizetése nagyobb részét elteszi, takarékoskodik. Egyszerű, nyugodt, szelíd természetű ember, nincs konfliktusa senkivel, káros szenvedélye a dohányzáson kívül nincs. A külsején is látszik a változás, nőiesebb, ápoltabb lett, fontos számára a jó megjelenés.
„Mostmár minden jó”-így fogalmazta meg tömören jelenlegi helyzetét.
