A már több mint 1 éve tartó járványügyi helyzet kihívás elé állította a Válaszút Háza munkatársait mind a magánéletben, mind szolgálati területen.
Még nem mondhatjuk el, hogy vége van a járványnak és nem dőlhetünk hátra, de a 3. hullám lecsendesedése közben kicsit visszatekintettünk az elmúlt időszakra. Néhány gondolatban megfogalmaztuk, hogy mit is tanított nekünk a Covid járvány, miért vagyunk hálásak, és milyen változásokat tapasztaltunk magunkon, egymáson és a munkánkban is.
A járvány kezdetekor hirtelen olyan helyzetben találtuk magunkat, amely mindannyiunk számára teljesen új és szokatlan volt, sőt, sok esetben félelmet, szorongást is átéltünk, mivel keveset tudtunk magáról a vírusról. Még sosem kellett ennyi új intézkedést bevezetnünk, és talán ennyire még sosem kellett féltenünk önmagunkat, kollégáinkat, ügyfeleinket, családtagjainkat. A járványügyi előírások betartása és betartatása mindannyiunk közös ügye és érdeke volt, és ezt az ügyfeleink is hamar el tudták fogadni. Különös hála van a szívünkben, hogy ügyfeleink és munkatársaink között alacsony arányú volt a megbetegedések száma, és Istennek hála, mindenki felépült és meggyógyult.
A járvány kitörésekor nagy nyomás nehezedett rám, mint intézményvezetőre, mert egyfelől meg kellett küzdenem a belső félelmeimmel, másfelől a munkatársak, ügyfelek várták, hogy milyen választ adunk a kialakult helyzetre, milyen intézkedéseket kell betartatniuk és betartaniuk, milyen protokollt kell követniük, és mindezt hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban. Egy év távlatából elmondható, hogy közös összefogással, közös erővel és közös tanulással szembenéztünk a kihívásokkal, és ami talán ennél is fontosabb, hogy számíthattunk egymás segítségére. Megtapasztaltuk, hogy a nehézségek, a stresszhatás és nyomás ellenére még inkább mennyei Atyánkba kapaszkodjunk, és kérjük a védelmet, a bölcsességet és az erőt a kitartáshoz. Úgy látom, hogy érzékenyebbek lettünk az egyéni szükségletekre, megtanultunk odafigyelőbbek, rugalmasabbak lenni egymás felé és az ügyfelek felé is. Ez természetesen gyakorlati módon is megvalósult: közös imák, beszélgetések, betegek telefonhívása, csomagküldés számukra stb. formájában.
Az alábbi igeversek valóságosabbá, kézzelfoghatóbbá váltak az életünkben, és bízom benne, hogy a nehézségben szerzett tapasztalataink hosszútávon is hatással lesznek a további életünkre:
Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem." Filippi 4:13
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál… Róma 8,28
Éva (szociális segítő) : Bár az elején nagyon féltem, és feszültség volt bennem, de a “Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézsaiás 41, 10.) igevers nagy bátorítás volt számomra, és a közös imádságokból is erőt merítettem. Ez a helyzet megtanított arra, hogy türelmesebb legyek, és jobban odafigyeljek magamra, a munkatársaimra és az ügyfelekre is. Megtanultam, hogy a konfrontálódás bizonyos helyzetekben szükséges, és fel is kell vállalni. Nagy tanulság számomra, hogy a Bibliaolvasásra szánt idő elmélyítette az Istennel való kapcsolatomat, és sok mindent átértékeltem az életemben a bezártság idején.
Éva és Zsuzsi (konyhai kisegítők): A járvány alatt munkánkat igyekeztünk ugyanúgy végezni, mint a járvány előtt, de a járványügyi szabályok betartása nagyobb hangsúlyt kapott a mindennapokban. Ebben az időszakban hatalmas hála alakult ki a szívünkben Isten felé, és megtanultuk, hogy mennyire fontos az egymás értékelése, a szeretet és a törődés. Örülünk, hogy alacsony volt a fertőzések száma az intézményben, és úgy gondoljuk, hogy az előírások gondos betartásával mindannyian hozzájárultunk ehhez a sikerhez.
Bea (szociális munkatárs): Az eltelt időszak számomra erősen rávilágított az élet törékenységére, s ebből következtetve a felelősségem súlyára is. Elgondolkoztatott, hogy hogyan használom fel a kiszabott időt, és hogyan bánok a rám bízottakkal. Értve ezen elsősorban az embereket - családtagokat, barátokat, munkatársakat és az ügyfeleinket. Arra ösztönzött, hogy törekedjek Jézussal való kapcsolatom mélyítésére, s az ebből fakadó szeretet cselekvő megélésére minden kapcsolatomban, s az élet minden területén.
Laci (szociális segítő): A Covid vírus az ismeretségi, és a családi körömben is egyaránt pusztított. Ezért talán jobban tudok már értékelni olyan dolgokat, gesztusokat, amit azelőtt csak megszokásból tettem. Most már súlya van annak, ha megkérdezek valakit, hogy hogy van, hogy érzi magát, mert a betegségtől és az elmúlástól való félelem is a lelkünkbe férkőzött. Nagy erőt és bátorságot jelentettek a közös imák mind családi, mind munkatársi közösségben. Jó volt bátorodni és bátorítani egymást ezeken az alkalmakon.
Szabolcs (szociális segítő): Én talán a gondoskodásnak egy másik formáját éltem meg. A járvány első hulláma idején minden védőfelszerelés és fertőtlenítőszer csak nagyon nehezen volt elérhető, így napi teendőim szoros részévé vált egy bizonyos beszerző körút végig járása. Ezen próbálkozások idején új értelmet nyertek a következő szavak, mondatok: "NINCS", "LEHETETLEN", "NEM SZABAD", "MÁR NEM IS LESZ". Isten gondoskodását így is megtapasztalhattam, hogy sem a munkahely, sem a munkatársak, sem az ügyfelek nem maradtak tisztítószer és védőfelszerelés nélkül.
János (karbantartó): Számomra az elmúlt időszak sok kihívással járt, az egészség védelme mellett az intézmények működését is biztosítani kellett. A sok segítség és a sok bátorítás mellett tudott mindez megvalósulni.
Bár egyikőnk sem lát előre és nem tudhatjuk, mi vár még ránk az életünkben vagy a munkánk során, azonban ez az időszak mindannyiunkat abban erősített meg, hogy nem egyedül kell haladjunk az úton. Isten az elmúlt időben is velünk volt és velünk is marad.
"Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj, minden utadban ismerd el Őt, és akkor Ő fogja egyengetni ösvényedet" (Példabeszédek 3 rész 5-6 vers)
Forrás: Győri Anna/Kommunikációs osztály
Dátum: 2021 május 25.
A képek forrása: Válaszút Háza
A hír letölthető INNEN pdf formátumban
Galéria:
